Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

Egyik napon beállított hozzánk nagy táskával a gyógyszertár embere - így nevezte a tanító nénink. Bemutatott vagy tízfajta növényt, amelyekről azt mondta, gyógyfüvek vagy gyógynövények, ezekből készítik a gyárban az orvosságot. Nálunk található ez a tíz fajta, csak össze kell őket szedni. Mindegyikről megmondta azt is, hol keressük. Jónéhányat már ismertünk, s tudtuk a rejtekhelyét is. Ilyen volt a rozsanyja, a büdösbodza, a vasfű, a kikirics, meg a békarokka és a pipitér.

Az iskolából hazamenet egybegyűjtöttem az utcabelieket, és most én szóltam hozzájuk, én tettem ajánlatot:- Ezen a héten mindegyik szedjen össze annyit ezekből a füvekből, amennyit csak bír. Csak ne keverjétek őket össze! Arra is vigyázzatok, hogy a vasfűnek a gyökerét gyűjtsétek, a kikiricsnek a magját, a pipitérnek meg a bodzának a virágját, a békarokkának pedig a szárát. Aztán hétfőn a szövetkezetben újabb utasítást kérünk arról, hogyan bánjunk az összegyűjtött növényekkel, és hogy mikor, hogyan veszik át.

Tanulótársaim összenéztek, szinte egyszerre, szó nélkül biccentettek, ami azt jelentette: ámen, vagyis úgy legyen.

Az elkövetkező napokban többet voltunk a mezőn, mint otthon.

Pedig arról nem is döntöttünk, mi legyen a kapott pénzzel. Amikor már a markunkban volt, Szilárd szavalt:

Kirándulni megyünk ezzel a sok pénzzel.

Szebb kirándulást senki el sem képzel.

Felmegyünk a hegyre, lemegyünk a völgybe, tengerre is megyünk, gyöngyöző vizébe.

30