Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

ta az apám mert abban sok vitamin van.

Minden nap a második szünetben sorba kellett állnunk, s mennünk előre, pedig ide vitamin, oda vitamin, a gyomrom mindig öklendezett, ahányszor a számba adtak egy kanál olajat.

Nemsokára nem nagyon éreztem az új tanszerek hiányát. A tanulók figyelmét, aktivitását más irányba terelték ebben a tanév nélküli iskolában. Megkaptuk mi is a jelszót, hogy a „Hazának az újjáépítéshez sok-sok vasra van szüksége. Gyűjtsünk vasat!”

A mi utcánk tanulói, beleszámítva a másodikosoktól egészen a nyolcadikosokig, Mikiék szekerét vettük kölcsönbe egy napi pusztavas-gyűjtésre. Mikiéknél is gyülekeztünk az iskolai megbeszélés szerint. Ott már nem mi, negyedikesek, hanem a hórihorgas nyolcadikos Pista, a parasztmunkában megedződött féllegény-félfelnőtt adta ki az utasítást.- Háztól házig húzzuk a szekeret. Mindenkit megkérdezünk, van-e használhatatlan vasa. Higgyétek el, lesz. A múltkor hallottam az öreg Vendel bácsit is a szomszédban, hogy a sok ócska vasat már valaki elvihetné. Csak útban van.

Én kiálltam egy javaslattal, már a negyedikesek tekintélyéért is.- Nézzük át a vasútárkot is! Ott vigyáznunk kell, mert a háborúból maradt ott sok minden. Csak azt tegyük a szekérre, amit jól ismerünk...

Miki is beleszólt a dologba, a házigazda jogával.- Meg a Szikes rétre is menjünk el. Ott táborozott az átvonuló bolgár katonaság. Száraz dohányon meg kenyéren kívül biztos mást, vasat is találunk.

28