Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

kutyabőrt a házunk előtt. Megvárta, hogy az utcabeliek körülállják, akkor nyúlt bele a zsebébe. Papírt húzott elő. A várakozók mindegyike azt gondolta: ez fontos közölnivaló lesz, ezt nem lehet csak úgy írás nélkül a levegőbe kiáltani.- Hétfőn megkezdődik a tanítás - mondta majdnem bizalmasan a közönségének. - Minden tanköteles jelenjen meg hétfőn reggel nyolckor az iskolában!

Csak aztán fordult hozzánk, fiatalokhoz.- Vége a gondtalan életnek. Kezdődik az ábécé, hehehe - s egyre gyorsabban dobálta lábait. A következő dobolóhelyre sietett.

Valóban lázasak lettünk ettől a hirdetéstől. Még aznap este az utcabeliek, majdnem mind negyedikesek, összedugtuk a fejünket.- Ki tanít majd bennünket?- Imádkozunk-e megint majd tanítás előtt?- Ki ül most a szamárpadban?

S ki mondaná el, hány kérdés vetődött fel a kis fejekben.

Vasárnap folytak az igazi egyéni előkészületek. Előkerültek, leginkább a padlásról a cekkerek, tarisznyák, itt-ott a táskák, aztán a régi irkák üres lapjai, a ceruzacsonkok, radírmorzsák. Belenéztünk a régi könyveinkbe is, majd rosszat sejtve visszatettük őket a helyükre. Vasárnap este a szokottnál korábban hazahívtak bennünket, meg kellett mosakodnunk tetőtől talpig, tiszta ruhát kaptunk, anyánk megjegyzésével.- Tiszta, foltos, de nem rongyos.

Aztán jött még az udvarias figyelmeztetés.

24