Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

át vezetett az útja, de ő ezt nem vette észre és beleesett az árokba. Kiabált segítségért, kínlódott, de sokáig nem tudott kievickélni. Amikor végre partra ért, felhánytorgatta a bámészkodó, őt csak szavakkal bíztató társainak, hogy csaknem belefulladt és mégsem segítettek neki kikecmeregni. Ezek azt felelték, hogy: „Iszé millen szépön montok neköd: Jóska, gyere kül Hát, mijét nem gyütti kü?”

Nem éppen megmagázni való volt a társak segítőkészsége!

(Szabó Mária, Lendvahegy.

Az esetet apámtól, a fclsólakosi néhai Király Fcrenctől hallottam már vagy 50 éve.)

A biciklista

A közeli faluban élt az Elek, aki a múlt század második felében csordásként dolgozott Lendván. Kissé nehéz felfogású ember volt, de a tehenekre azért jól vigyázott. A faluból már nem gyalog, hanem biciklivel kerekezett be Lendvára.

Az egyik alkalomkor hazafelé valaki felkapaszkodott a biciklije hátsó kerekének a sdrfogujdro, de neki nem szólt semmit, és ezt Elek észre sem vene. Erezte, hogy nagyon nehezen hajtja a járművét, hogy félrehúzza, de azért szerencsésen hazaérkezett falujába. Amikor leszállt róla, akkor ugrott le az úti társa is. Még csak ekkor gyött észre, illetve tudta meg Elek, hogy potyautast szállított a biciklijén.

(Felsőlakosi adat)

82