Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Előszó
ELŐSZŐ Tisztelt Olvasó! Fogadja köszöntésemet azon alkalomból, hogy kezébe vette a könyvemet. A könyv tartalma már a címéből kiolvasható, amellyel részt vettem a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és az Anyanyelvápolók Szövetségének 2000. évi anyanyelvi pályázatán, ahol az eredményesek listájára került. Jelen formában pályamunkám kibővített szövegét jelentetem meg. Tartalmilag a könyv első része a 65 éven felüliek visszaemlékezései alapján (ez volt a követelmény) visszavezet bennünket az adatközlők nagyszüleinek gyermekkoráig is, s emlékezetük által jól felidézbetők a régi idők nyelvi szokásai. A következő fejezetben főképpen az akkori boldog gyermekkor mondókái elevenednek fel. így sokban az adatközlőknek köszönhetjük azt a kincset, ami még megmaradt e régi népi értéktárból. A harmadik tárgykör pedig egy letűnt kor elsősorban falusi történéseire épül, de vannak benne történetek Lendva városból is. Minél régebbi az esemény, annál értékesebbnek számít. Kár, hogy oly sok feledésbe ment már közülük. Munkám során, az általam ismerteken túl, mintegy 30 adatközlőtől kaptam adatokat, akik szívesen segítettek. Mindezt a legmagasabb kulturális fórum kezdeményezésére, régi kulturális örökségünk megmentéséért tettem, valamint, hogy az ez iránt érdeklődők némi betekintést kaphassanak a visszaidézett régi idők nyelvi szokásaiból és szórakozásaiból. A szövegben sokszor fordulnak elő tájszavak és nyelvjárási változa6
