Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

tóhegyre. Otthon bort nem tárolt, mert akkor hamar elfogyott volna. Esetenként sem vitt haza ugyanilyen okból többet, mint 1-2 pinttel. Volt rá példa, hogy hazáig az egyiket meg is itta. A mi esetünkben is a már meglett korú ember még a hegyen beszedte a szíverősítőt, és a hosszúfalui hegyről gyalog hazafelé tartott. Hátán bőrtarisznya (talán az első világháborúból hozta), benne a pint bor. A tarisznya födele minden lépésnél verődött magához a tarisznyához, amit ő támadótól való ütlegelésnek vélt. Futfa menekült az első kukoricásba, ott orott (az orrára) esett és a tarisznya ütődve egészen a hátára borult. Erre ő nyögve tiltakozott: „Hát megölsz, még? Hát nem kegyelmezd, agyon akarsz ütnyi?” Eddig az elbeszélés. A történet az első világháború utáni időből való.

(Zver Mariska, Lcndva)

Patkány bácsi

Az egyik lendva melletti faluból Görény Gyura bácsi parasztszekerén szekerezett be Lendvára. Találkozott az A. nevű, híres, lendvai zsidó kereskedővel, aki csupán hat arasz magas volt. A kis ember szólott hozzá, kérdezte: „Hová-hová, Patkány bácsi?” Az visszakérdez dühösen: „Mit akar, hatmarkos úr?” Ez: „Kikéjem magamnak, én nem vagyok hatmajkos” (Ugyanis raccsolt.). Amaz: „Én se vagyok Patkány, hanem Görény.” Ez: „Bocsánat, tudtam, hogy valamilyen állat, csak azt nem tudtam, hogy milyen.”

(Szabó Mária, Lendvaheyy. Gyerekkoromban ballot-tarn és az esetet többen is ismerik.

A történet az 1930-as érékből való.)

61