Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

tóhegyre. Otthon bort nem tárolt, mert akkor hamar elfogyott volna. Esetenként sem vitt haza ugyanilyen okból többet, mint 1-2 pinttel. Volt rá példa, hogy hazáig az egyiket meg is itta. A mi esetünkben is a már meglett korú ember még a hegyen be­szedte a szíverősítőt, és a hosszúfalui hegyről gyalog hazafelé tartott. Hátán bőrtarisznya (talán az első világháborúból hoz­ta), benne a pint bor. A tarisznya födele minden lépésnél verő­dött magához a tarisznyához, amit ő támadótól való ütlegelés­nek vélt. Futfa menekült az első kukoricásba, ott orott (az orrára) esett és a tarisznya ütődve egészen a hátára borult. Erre ő nyög­ve tiltakozott: „Hát megölsz, még? Hát nem kegyelmezd, agyon akarsz ütnyi?” Eddig az elbeszélés. A történet az első világhábo­rú utáni időből való. (Zver Mariska, Lcndva) Patkány bácsi Az egyik lendva melletti faluból Görény Gyura bácsi pa­rasztszekerén szekerezett be Lendvára. Találkozott az A. nevű, híres, lendvai zsidó kereskedővel, aki csupán hat arasz magas volt. A kis ember szólott hozzá, kérdezte: „Hová-hová, Patkány bácsi?” Az visszakérdez dühösen: „Mit akar, hatmarkos úr?” Ez: „Kikéjem magamnak, én nem vagyok hatmajkos” (Ugyanis raccsolt.). Amaz: „Én se vagyok Patkány, hanem Görény.” Ez: „Bocsánat, tudtam, hogy valamilyen állat, csak azt nem tudtam, hogy milyen.” (Szabó Mária, Lendvaheyy. Gyerekkoromban ballot-tarn és az esetet többen is ismerik. A történet az 1930-as érékből való.) 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom