Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

napig fennmaradt, hogy: „Nyevez, mind a petésházi bika afüjjér.” A mondást ismerik a környéken is. (Hogy mikor történt? Majd kitaláljuk.)

(Kása Ilonka, Petes háza. Az esetet csak hármasmalmi történetnek ismeri el.)

A kapcai rétes

A kapcaiak híresek a réteseikről. Régen, ha valamilyen családi eseményt ültek vagy nagyobb munkát végeztek, nem hiányzott a rétes az asztalról. Készült túrós, almás, káposztás, diós, mákos, darás, tökös-mákos, répás-mákos stb. Nem fukarkodtak vele, ilyenkor elkészítettek jó néhány tepszive, nyakon öntve igazi hazaji tejföllé. Ha valamiből valahol sok volt, a népi megfigyelés úgy fogalmazott, hogy: „Annyi van belülié, hogy födüskertöt lehetne belülié raknyi, mind a kapcaji rétesbü.” (A fódüskert vesszőből font, tetején rendszerint deszkával födött kerítés.)

(Lejegyezte Szabó Mária, Lcndmhegy.

A mondást Kapcán hallottam, körülbelül 1960-ban.)

Hogyan verték agyon a csentelek a „tordskigyut”?

Csente Lendva melletti település. A szőlőhegyek közti útra, vagyis, ahogyan itten mondják, a hegyi útra kihúztak a gyerekek egy hatalmas tökindt. Este felé, már szürkületben, a hegyről hazafelé tartott két atyafi, akik eléggé ittas állapotban voltak. Az egyik észrevette a csentei úton lévő szörnyet, és így szólt a társához, hogy: „nézd komám, mekkora tordskigyu (taréjos vipe-58