Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Mondókagyűjtemény

Jó pénzt anna érte, ki nem ismeri. (A látszat csal.)

(Gönc Mariska, Lcndva)

Ha nem léssz kenyerünk, őszünk kalácsot.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

ügy mégy, mindha senkinek sem tartuzna. (Rátarti.)

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

A szeginség kergeti a nyomorúságot.

Nem kötelezd a palacsinta évis.

Ott szeret lénnyi, ahunn a munkát befejeztik, de még nem ettek. Nagy hang van benne, mind a Mátyás király kisemböribe. Éppen ollan, mind a többi, csag a többi nem lop.

Háttá van, mind a teben farka.

Mindenki magáru Ítéli még a másikat.

Ollan hosszi nap nincs, hogy vége né lögyön.

A kutyát kötfe knll tartanyi. (Ha valaki túllépi a „jó” határát.) Addig jó, amég a zembör saját embörségibü még tud ényi.

(Szabó Mária, Lcndvahcgy. Öreganyám mondása.) Sóase vót úgy, hogy valahogyan né létt vóna.

Többet ér éggy marik szöröncse, mind éggy véka tudomány.

(Apám mondása.)

E van temetfe, e léssz felejtfe.

Átménet a rongy még a selöm között. (Afféle nyűtt ruhára mondták.)

Eszi, mind rozsda a vasat.

(Szabó Mária, Lcndvabegy. Anyám mondása.) Ugrál (szorgoskodik), mind a Ferenc Jóska angyala.

(Szabó Mária, Lendvahcgy. Anyám mondása.) Forgattya, mind szaros a gatyáját.

41