Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

Családunkban csak magyarul beszéltünk, úgyszintén a falusiakkal és a környékbeliekkel is.

Szüleinket a gyermekkortól végig édösapának és édösanydmnak, máskor mamának, a nagyszülőket pedig öregapának és öreganyámnak vagy öregannydnak hívtuk. A szülőkre különböző becézések voltak divatban a környéken, pl. annya, nyanya, mami, anyi, anyika, papa, api, papi stb., különösen Lendván, de legtöbbször mégis „apámról” és „anyámról” beszéltek az emberek, a nagyszülőket pedig általában öregapámnak és öreganyámnak hívták. Lendván a nagyszülőket nagymamának, nagyinak, illetve nagypapának szólították.

A családunkban - másokhoz hasonlóan - a szülőket mi mindannyian magáztuk, ugyanúgy nagyszüleinket is. Ugyan ritkán, de voltak olyan esetek is, amikor a gyerekek tegezték szüleiket. Ezeket mások elítélték.

Gyermekként magáztuk továbbá a legényeket és a (férnek valu) nagylányokat is.

Magáztuk az idősebb rokonainkat, idősebb szomszédainkat, idősebb ismerőseinket. Magáztuk a papot, a tanítót és más felnőtt ismeretlent.

Gyűjtéskor a 95 éves felsőlakosi Mód Ferenc, lánya közvetítésével, kérdésemre, gyermekei hogyhogy tegezik, azt felelte, hogy még legénykorában hallott nagyon meghitt, tegező beszélgetést egy apa és fia között, ami nagyon tetszett neki. Innen az elhatározás. Ugyanakkor gyermekei az anyjukat magázták.

A keresztszülőket körösztapdnak és körösztannydnak szólítottuk, és őket is magáztuk. Velük szemben szokásban volt, hogy kezet csókoltunk nekik, bárhol és bármikor is találkoztunk ve10