Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Utószó

TJtószó

Amint már az elején is említettem, a szokások az idők folyamán változtak és megkoptak.

Nem kell többet, hogy a szülők boronálják össze házasulandó gyermekeiket; fumuval se táncolunk, ma már helyette tortát eszünk; a bútorok készen a házhoz jönnek, nem kell elmenni értük.

A sütés-főzés, evés-ivás ma is megvan, még bőségesebben, mint valaha; a köszöntőkből a násznagyköszöntők maradtak meg a mai napig, de azok is nagyon leegyszerűsítve; falun még látni régimódi vendéghívót is, de vége a régi hangulatú lakodalmaknak, pedig sok szép volt eredetiségükben.

A köszöntők és a hozzájuk fűződő szokások leírására az késztetett, hogy megmaradjanak és emlékeztessenek írott szóval is elődeink hagyományaira, abban a reményben, hogy talán ma is akadnak érdeklődők, akik valamit felhasználnak majd a mai lakodalmakban, vagy tán össze is gyűjtik a még fellelhető anyagot, mielőtt teljesen feledésbe merülne.

A köszöntők mind elhunyt férjem, Szabó Ferenc (1927-1983), főképpen pedig apám, néhai Király Ferenc (1905-1964) feljegyzései. (A néhány kivételt megjelöltem.)

64