Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

A vőlegényes háznál, amikor éjfél után hazaérkeznek

Köszönöm szívességüket, hogy megjelentek, hogy ilyen szépen elsorakoztak és a tisztelt menyegzős asztalnál nekünk helyet adtak. Engedje meg a fölséges Isten, hogy majd egykor a mennyei dicsőségben is ilyen szépen elsorakozhassunk és Istent színről színre láthassuk. Hála Istennek, amiért utaztunk és fáradtunk, utazásunknak céljához jutottunk.

Ugyanis X.Y. ésX.Y. (a menyasszony és a vőlegény neve), akiknek tiszteletére összegyűltünk erre a mennyegzőre, az alsólendvai Szent Katalin plébániatemplomban az anyaszentegyház törvényei szerint a mai napon felvették a házasság szentségét. Adja az Úristen lelkűk üdvösségére!

Most a menyasszony nevében ekképpen szólok:

Midőn az új szülők háza küszöbén teszem be lábaimat, ezzel kezdem szavaimat:

Fogadom kedves párom szüleit - szüleimnek, fogadjanak ők is engem gyermekük után - gyermeküknek. Tanítsanak minden jóra, a rossztól óvjanak, a ház szokásaira híven oktassanak, hogy az Isten áldása velünk legyen, úgy ezen, mint a másvilágon! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Ezután a násznagy befejezi küldetését és köszöntőit is, ily módon:

“Küldetésemnek eleget tettem, köszöntőim végére értem és hogy fáradozásunk ne essen hiába, kívánom, legyen az új frigyen boldogságban és utódokban is, az Isten áldása.

De, hogy mi többiek a dologból ki ne maradjunk, nézzünk utána, ha jutna-e valami a jó borból. Lagziban ajó-37