Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)
Amikor éjfél táján a menyasszonyt (ritkábban a vőlegényt) "elköszöntik"
csúzkodott szüleitől, testvéreitől és a vendégektől. 3. ‘Változat' násznagyköszöntő, amikor éjféltájt a vőlegény távozik a szülői háztól: "Tisztelt vendégkoszorú! Eljött távozásunk ideje és engedjék meg, hogy a mi szeretett vőlegényünk megbízásából néhány búcsúszóval éljek. Drága édesapám és szeretett édesanyám! Ma, amikor búcsúzom a szülői háztól és családunk meleg otthonából - köszönöm mindazon önfeláldozást, gondot, fáradozást, amellyel felneveltetek és az élet göröngyös útjára, apai tanáccsal és anyai szeretettel előkészítettetek. Továbbá búcsúzom kereszt- és bérmaszüleimtől, testvéreimtől, rokonaimtól, ismerőseimtől és kérem a jó Isten áldjon meg minden jóval benneteket. Isten veletek!” Ezután következnek a búcsúzáshoz illő dalok, rendszerint: “Itt hagyom a falutokat nemsokára... ” “Udvarom, udvarom, kerek kis udvarom, nem söpri azt többé az én gyenge karom... ” “Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok, ennek a kislánynak (legénynek) utat mutassatok... ” (Ezt a dalt inkább a távozó vőlegénynek dalolták el.) 35
