Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Esti beköszöntő a lányos háznál

Csak ezek után kezdtek el vacsorázni.

Vacsora után kezdődött végre az igazi vigasság. Daloltak, táncoltak, mert a nóta szerint is:

“Lakodalom van a mi utcánkba’,

férjhez ment a falu legszebb lánya... ”

Hajobban fizettek a muzsikásoknak, azok jobban húzták. A vendégek ilyenkor nem sajnálták a bankót a muzsikások homlokára is felragasztani, mert a cigány a fülükbe húzta a nótát. Egy ilyen falusi zenekar tagjai az első hegedűs (prímás), a tere prímás, a kontorás, a bőgős és a cimbalmos voltak.

A régi táncok között a Ritkabúza, a Fehérvári, a Korcsolyatánc, a Vánkostánc szerepeltek az első helyen (ezeket most már csak az idősebbek ismerik, de már azok sem táncolják).

A vendégek tovább mulattak, amikor a menyasszonyt, úgy éjféltájt, végleg elvitték új otthonába. Előtte azonban a násznagy “szívrehatóan” elköszöntötte. A házigazda számára szégyen volt, ha a násznép éjfél előtt távozott. Az elbeszélők szerint, hogy a gazda megakadályozhassa távozásukat, megtörtént, hogy “megtette” a lovaknak, hogy nem húzták a hintót. Csak a násznép erős megfenyítésére “oldotta” fel a kerekeket. (Ez csak babona!)

Érdekességként feljegyeztem (történt valahol Hetésben), hogy a násznagy egy szót sem tudott elmondani a köszöntőjéből és hogy “megmentsék” a helyzetet,

29