Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Az esküvőről való megérkezéskor - a lányos háznál

vőlegény házához tért vissza, függetlenül attól, hogy a vőlegény távozott-e, vagy sem. Ilyenkor délután 4 óra táján a menyasszony ment saját kíséretével haza, a vőlegény pedig még otthon maradt. Bármely módon lett is lebonyolítva a szokás, a vőlegény este 8 óra felé minden esetben megérkezett a menyasszonyáért. Ekkor mindkét oldali násznép “összeszedelőzködött”, de nem mehettek be a házba, mert fenntartotta őket az “útonálló”, aki a házassággal összefüggő kérdésekkel faggatta a násznagyot. Pl.: Mi járatban vannak, honnan jöttek, hová mennek, kit hoztak, stb. (A feleleteknek mind a házasságra kellett vonatkozni).

Máshol találós kérdéseket tettek fel a násznagynak. Pl.:- Miért teremtette meg Isten először Ádámot?

(Mert nem akarta, hogy Éva belebeszéljen.)- Ki volt a legboldogabb ember a világon?

(Adám, mert nem volt anyósa.)- Mi a különbség a női és a férfi fül között?

(A férfinél az egyik fülön be, a másikon ki, a nőnél pedig a fülén be, a száján ki.)- Mikor szép a házasélet?

(Ha a férj süket, az asszony meg vak.)- Miértjó régiségkutató feleségének lenni?

(Mert minél öregebb az asszony, annál nagyobb értéket lát benne.)

Ha a násznagy jól felelt, utat kaptak, vagyis beengedték őket, és a násznagy vezetésével kéz a kézben asztal-24