Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Az esküvő előestéjén

leg lúdtollal jól megtöltött dunyhát, 3 darab, sokszor tyúktollal töltött, nagyméretű “vánkost” (köznyelven párnát), legalább 2 külső huzattal, továbbá 1 darab "párnát”, (köznyelven matracot), szintén tollal töltve és 1 ponyvát kellett, hogy tartalmazzon.

Többnyire azonban ennek a kétszeresét is kapták.

A vőlegénynek nem volt “kötelező” stafirungja, de ha volt rá lehetőség, a szülők neki is adtak valamit, különösen, ha “kiházasodott”. Ilyenkor vitte a szekrényt és okvetlenül az ágyat. Elvitele hasonló ceremóniával történt, mint ahogy a menyasszony szekrényét vitték.

Régen nagy megelégedéssel fogadták, ha a beházasodott fél mindjárt földet is kapott a hozományba.

Ez a szokás körülbelül a hatvanas évekig élt.

16