Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

A háztűznéző, a leánykérés és a kézfogó

éjjelizenével is, a lányok szívét. A legismertebb ilyen jellegű dalok voltak:

“Jártam ablakod alatt, egy holdvilágos éjjel..... ” “Alszol-e már édes angyalom, ne aludjál száll feléd dalom,

Ha te tudnád, mi a szerelem, nem aludnál olyan édesen.....”

A lányok jelt adtak a legényeknek, ha elfogadták hódolatukat.

A “kötés”, kézfogó, vagy későbbi elnevezéssel eljegyzés alkalmával a vőlegény már karikagyűrűvel (jegygyűrűvel) ajándékozta meg a menyasszonyát, vagy legalább megbeszélték a vásárlás körülményeit. Régebben a menyasszony jegykendőt kapott vőlegényétől. Néhol a legény jelentősebb összegű pénzzel is szavatolta kötendő házasságukat.

Völgyifaluban a 20-as évek elején a lány igenlő válaszát úgy is megerősítette, hogy egy erre a célra szőtt, szép, felszedett mintájú, stólaszerű törölközőt akasztott a kérő nyakába, sőt, szépen kivarrott zsebkendővel is megajándékozta.

Esküvő előtt a legény (otthon vagy a kocsmában) “legénybúcsút” tartott. Ilyenkor összegyűltek legénytársai és az eseményre "rámulattak”.

11