Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)
Domonkosfa
Domonkosfa Domonkosfa, szlovénul Domanjševci az Őrség nagy múltú településeinek egyike, amely a Kerca, vagy ahogyan Szlovéniában nevezik a Kis-Kerka patak völgyében fekszik. Domonkosfa észak felól Kapornakkal és Salovcival (Sál), nyugat felól Križevcivel (Tótszerdahely), dél felől Lonóarovcival (Gerőháza) és Ivanjševcivel (Jánosfa), délkelet felől Szerdahellyel (Središče), kelet felől, pedig a magyarországi Kercaszomor falu Szomoróc nevű településrészévei határos. Alig néhány száz méterre húzódik innen a szlovénmagyar határ. A mai település 1889‘ben Bükaljának a Domonkosfához való csatolásával jött létre. A település fő részei: a Főszer, a Rétszer, a Rákszer, a Pestaszer, a Skerlákszer, a Császárszer, a Magyarszer, a Patakszer, a Pusztaszer, a Kalamárszer és Bükalja. Mint azt az elnevezések is mutatják a település szeres szerkezetű, vagyis dombokon húzódó házcsoportokból áll. Az Árpád-korban a mai Domonkosfa vidékén is határőrök éltek. A település valószínűleg a Hahót nembeli Dominikról kapta a nevét, akitől 1265-ben vette meg a birtokot a Jure család. A települést 1431-ben Domonkusolc alakban említik. A falu a középkor folyamán a Darabos, a Prosznyák, a Keserű, a Hegyi, a Rajky, az Újváry és a Tarródy családok birtokában volt. Bükalja az 1500- as évek közepén került a Batthyányiak tulajdonába. A 17. század elején a török is sarcolta e vidéket, előbb Fehérvárra, majd Kanizsára adóztak. Mária Terézia korában 25 telkes jobbágy élt itt, akik összesen 257 hold harmadosztályú földet és 64 hold rétet műveltek. A faluban már 1754-ben működött iskola. A polgári korszakban, 1899-ben polgári olvasókör várta a művelődni vágyó domokosfaiakat, 1910-ben pedig önkéntes tűzoltó egyesület létesült. A Kis-Kerka patakon egykoron vízimalmok őröltek, amelyek közül legtovább a 8
