Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)

Ajánlás

Ajánlás Mitől olyan varázslatos az Őrség, hogy aki csak egyszer is ellátogatott ide, annak szivét örökre rabul ejti? Talán azért, mert itt még mindig örök a hűség. Az Őrség és a népe évszázadok óta kitart egymás mellett, a föld élteti és megtartja lakóit, az Őrség népe pedig hűen őrködik szűkebb és tágabb hazája hagyományai felett. Tette ezt a legnehezebb időkben is: gyepűőr­zőként, amikor ellenség támadt a vidékre, vagy ha a változás szele akart mindent elsöpörni. A rohanó világ már régen elfelejtkezett az adott szó kötelező erejéről, a fából készült tárgyak nemes tapintásáról, a fűben­­fában rejtőző orvosságokról, az erdei gombák és a tök­­magolaj ízéről, mikor az Őrség lakói még mindig hűen őrizték ezeket. Aztán a „civilizált” városi embert is utolérte a kiábrándulás: mégiscsak gyorsan kopik ez a haszontalan „műanyag-világ”, és az Őrség önzetlenül mindazt visszaadta a természettől elfordult ember­nek, ami hiányzott az életéből: a festői szépségű tájat, a csöndet, az otthon melegét, a hazai ízeket. Az Őrség lakói által őrzött értékek hál’ Istennek napjainkban reneszánszukat élik. Magukhoz vonzzák a múlt érté­keinek tisztelőit az egész világról. E megújulási törekvések szép példája a domonkosfai magyar közösség azon törekvése, hogy helytörténeti és néprajzi gyűjteményt hozzon létre a Domonkosfa 41. szám alatt lévő épületben, amelyet 1931-ben a Kalamár család építtetett. A mezőgazda­sággal foglalkozó család a település tehetősebbjei közé tartozott, akik pálinkafőzőt is üzemeltettek. A kisne­­mesi kúriákat idéző épület számos mellék- és gazda­sági épülettel igazán alkalmas, hogy a jövőben bemu­tassa az őrségi emberek mindennapjait, életmódját, értékeit és törekvéseit. Most első lépésként - a Salovci Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom