Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)

Domonkosfa

idején, 1732-ben is beszámoltak. A freskók azóta megsemmisültek vagy megsemmisítették őket. Az épület fő ékessége a déli bélletes kapu, amit a jáki műhely alkotásának tartanak. A bejárat feletti tizenkét ívű timpanon-koszorúban egy nagyon különleges Isten báránya ábrázolás látható. Az Agnus Dei jelkép a halál felett diadalmaskodó, megdicsőült Krisztus áldozatát szimbolizálja. A domonkosfai kőfaragvány érdekessége, hogy nem bárány, hanem nőstény oroszlán vagy párduc tartja a keresztet a már megszokott, Isten Báránya testtartásban. Domonkosfa lakosságának zöme evangélikus vallású. Az evangélikus egyházközség számára a 20. század elején, 1902-ben építettek egy tágas és impozáns megjelenésű templomot. Az evangélikus templom a neoromán stílus jegyeit viseli magán és Kleiber Lajos építész tervei alapján készült.

Domonkosfához több nevezetes személy is kapcsolódik, akik közül most néhányról említést is tennénk. A község tanítómestere volt 1833-ban bekövetkezett haláláig Szijjártó István, szlovénul Stevan Sijarto, evangélikus lelkész, tanító és író. Szijjártó István 1765 körül született a ma Večeslavci nevet viselő szlovén településen, közel a stájer határhoz.

'I

A domonkosfai Árpád-kori templom. Fotó: LKZ, 2012.

10