Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Kell-e csodálkoznunk ezek után azon, hogy 1500 évet váratott ma­gára József Attila? S a fentiek ismeretében volt-e, lehetett-e a fiúnak, Attilácskának más választása, mint hogy „őssé váljon”? Természetesen nemleges a válasz, amit maga is jól tudott: „gyenge létemre így vagyok erős, / ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, / mert az őssejtig va­gyok minden ős —” (A Dunánál, részlet) Való igaz, nem nemesi hagyományt képvisel, hanem messzebbre megy, talán még az őssejtnél is messzebbre, a kezdetbe, amikor még csak az „ige vala”... A világ megteremtése című versében ezt írja: „Igen, tudom, még nem volt világ, / csak az erők nyugalmas vize..- majd ugyanebben a versé­ben: „- most munkás lehet, vagy talán költő, / hiszen mindegy a munkás, a költő - / ő volt még egyedül, nagyon magába, / mint én vagyok most, olyan magába. / Tehetetlen volt, csak szeretet volt...” A vers (talán) azt sejteti, hogy az Atya hangján szól itt a költő. Igen, az Attila név is azt jelenti: Atya, Szeretett atyánk, vagyis a Te­remtőt. De (mint tudjuk) vizet, áradó folyót, az élet forrását is magában hordozza az Attila név (szó). A Tanításokban (történetesen éppen a hete­dikben) - ígéretéhez híven - így tanítja egész népét nem középiskolás fokon: A tegnapiak és atyáitok a jajok lúgjával próbáltak mosakodni s ime, tinéktek nem kell kutakat ásni. és nem szükséges, hogy telesíijátok a kiapadt tavakat, csak gyertek velem és el ne maradjatok tőlem, az én számról friss források fakadnak, merítsétek bele véres értelmeteket, (Tanítások, részlet) Nem kétséges, hogy a költő Attila szájából fakadó friss források egylé­­nyegüek az Atya(úristen) igéivel, a teremtő szép (jó) szavakkal. És még valami: Atilla (ha így ítjuk) magyar nemzeti viseletét jelent, talán azt az új ruhát, amit (ki tudja hányadszor) adtunk költőnkre. Úgy látszik, hogy nemcsak a mi József Attilánk kedvelte az atillát (köztudott, hogy József Attila atillában úgy nézett ki, mint Petőfi Sándor, amire legalább olyan büszke volt, mint nevére és szemének mongol redőjére), de (láttuk) az Otestamentum Józsefe is „követte a divatot”, s korát jóval megelőzve bújt atillába, aminek aztán többször „meg is itta a levét”. Ezek után a kitérők után itt az ideje, hogy végre folytassuk József Áron és az Újszövetség Szent Józsefének egybevetését. Máté evangéliu­78

Next

/
Oldalképek
Tartalom