Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
pöce [1536 tn. (?), 1585] Német jövevényszó, vö. bajor-osztrák bütze, pütze ’gödör, kút’, tiroli pitze ’tócsa, pocsolya’, pize ’mesterséges tavacska’, szász pätz- ’kút-’, német Pfiitze ’pocsolya’, német régi nyelvi ugyanaz: ’kút, ciszterna’. A német szavak a latin puteus ’ásott gödör, verem; kút, víztároló’ főnévre vezethetők vissza. A szó ’tócsa, pocsolya’ jelentésében (1788-1789) kerülhetett a magyarba. Elsősorban nyelvjárási szó, a köznyelvben a pöcegödör ’árnyékszék gödre; szennyvízgyűjtő gödör, szemétgödör’ jelentésű összetétel (1838) előtagjaként ismeretes.309 pöccent ts ige peccent; pöccint Ujjával fricskázva vhova lök vrnit, [hangulat]310 311 pecek fh 1. Vminek szétfeszítésére, kitámasztására való rövid, erős fadarab. |Cövek. 2. nép Vmit rögzítő pálcika. |nép Hurkapálcika. 3. táj Bige. 4. táj Halászeszközt a vizen fenntartó parafa. 5. táj Fehérneműn négyszögű betoldás. 6. táj tréfYás, zömök gyerek, ember. 7. nép biz Csikló. [<-> pedz] pecér fh nép rég 1. Sintér, gyepmester (segédje). 2. Kutyákat gondozó, idomító alkalmazott, [szláv]3" A pöce, pöccent sort esetleg tovább bővíthetjük a pöcs (férfi nemi szerv) kifejezéssel. A latin puteus (gödör, verem) jól rímel putri szavunkra, amely összetákolt, vagy földbe vájt lakást jelent, ugyanakkor a latin putrefactio (rothadás, bomlás) szó is kihallatszik az előbbiből. Másfelől viszont érdekes, hogy a bajor-osztrák változat (pütze), amely gödör értelmű, a pucol, vagyis tisztít szóalakig is elvezet bennünket... A fentiek ismeretében érdemes újra átgondolni az ismert sorokat, amelyekben a költő szüleit teljes család- és keresztnévvel szerepelteti: Nemzett József Áron, szappanfőző, aki már a Nagy Óceánon szagos füveket kaszál. Megszült Pőcze Borcsa, kit megettek a fenék, gyomrát, hasát, sorba, százláb súroló kefék. (Nemzett József Áron, részlet) József Attila a halott Marnát itt egyszerűen „leborcsázza” és fenékkel (fenéken, fenékben lakó, ártalmas lényekkel) eteti, bomlasztja, rothasztja, ahogy ez a szülőanya családnevéből is kiérződik. Maga a Borcsa (csúfjnév is a Borbála „fenék által elcsúfított” változata. Jó ugyanakkor tudnunk azt is - később még bővebben kitérünk rá hogy (Szent) Bor309 Etimológiai Szótár 2006. 659. 310 Magyar Értelmező Kéziszótár 1987. 1121. 311 i. m. 1094. 376
