Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
ajándékozta magát és a világot azzal a bizonyos irodalmi díjjal, egy „saját készítésűvel”. A kertész leszek című versét így kezdi: „Kertész leszek, fát nevelek...” (Kertész leszek, részlet) A fa németül Baum (egészen pontosan ez a kifejezés az élő fát jelenti), a kert pedig németül úgy hangzik, hogy Garten. Ebbe a „fakertbe” ülteti magát József Attila a vers 13. sorában („...magamat is elültetem...”). Furcsa módon tér vissza az elültetés motívuma Isten című versében: Én az Istent úgy szeretem, hogy a szívemet földbe vetem, megérik, akkor learatom, fölösét pedig másnak adom” (Isten, részlet) József Attila ún. istenes versei (és melyik József Attila vers nem isteni?) azt sejtetik, hogy költőnk az Istennel is csakúgy, mint az Istenhez hasonló Mihállyal, a Babitscsal is mellérendelő viszonyban állt, magát Istennel egyenrangúnak, egylényegűnek tudta, tegezték egymást, mint két jóbarát, és ha kellett, kijavították egymás igéit, tanításait. Az Ödönök apai-atyai óvó gondoskodása és a Babitsok fiúi, versengő, harcias magatartása mellett köztes helyet foglalnak el József Attila mítoszi történetében a Gyulák. Az ifjú költő felfedezője és egyben a „Kos juhásza”, az Ödönökre jellemző emberi és egyben költői jobbot nyújtott József Attilának, ő volt Juhász Gyula. Vele szemben Illyés Gyula emberként is (Vágó Márta-szerelem, Flóra-szerelem) költőként is vetélytársi viszonyban állt József Attilával. Juhász Gyula halála, öngyilkossága és Illyés Gyula születésnapja (november 2., vagyis halottak napja) magát József Attilát is halálközeibe hozta, ezzel szemben Gyula napja (április 12.) a két költő barát ikertestvérségét sejteti. A Gyula személynév állítólag a bolgár-török eredetű fáklya jelentésű méltóságnévből vezethető le. Ezek után illendő volna napirendre térni az ún. fürdési jelenet fölött is, és kommentálni József Attila Marosban való megmártózását. A történet (legalábbis első szinten) világos: a szerelmes fiú próbára teszi Mártát, de a „saját bőrét is vásárra viszi”. Nem imitálja a fúldoklást, tényleg szerelméért, vagy ha úgy tetszik, magáért a szerelemért hoz áldozatot, amikor Márta helyett a „Marosnak megy”. Ugyanúgy „hágja át” a biztonságos vizet jelentő korlátot, és veti magát a szabad folyóba, mint 15 évvel később Balatonszárszón a vasúti sorompót. Mint a korábbi „József 93
