Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
fényképet: ha látjuk, talán megértjük érzését. Az enyveshát 9-10 éves kislányt mutatott, aki ijedt szemekkel néz a világba. Csúnya volt, butuska, Fuchs Renée-nek hívták, mindenki kicsúfolta, mindenki bántotta: tehát meg kellett védeni, tehát csak azért is szeretni »kellett«.”62 Újra el lehet gondolkodnunk azon, hogy vajon a kislányba volt-e szerelmes a kisfiú, a név tetszett-e neki, annak hangzása, megsejtett jelentése és ez „izgatta fel”, vagy „csak” egyszerűen a nevet védte kötelességből, mint olyan, aki maga is megszenvedte saját nevét és tudta, hogy a név kötelez? Ez utóbbi, vagyis a sorsszerűén neki rendelt és szerelembe, szeretetbe, szánalomba burkolt névvédelem tűnik valószínűnek, és ezt a szükséges véletlent érezhette ki József Jolán is a történetből, ezért tette idézőjelbe a kellett szót. (Kutya) kötelességből szeretni élő, eleven szóképeket, hűnek maradni egy névhez, azt védeni, érte áldozatot hozni: ezt teszi (szép) szóvá József Attila, ezekből a „névverésekből” születnek a versek... De többről is szól ez a fáma: a Renée név a Renáta becézett alakja. A latin eredetű név jelentése: újjászületett. A Fuchs német szó, jelentése: róka. József Attila ezek szerint az újjászületett Rókába volt szerelmes. A csillagmítoszi hagyomány számon tart egy ún. 28-as Holdházrendszert, amelyben szerepel a róka is, méghozzá azon a helyen, ahol a Napnak otthont adó Oroszlán trónol az égen. A Róka/róka e szerint az analógia szerint tehát akár a Napot is jelképezheti, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy József Attila az újjászületett Napba szerelmes. Saját magát, saját sorsát tükrözi vissza Fuchs Renée, de ez az ártatlan, ijedt kislány nevének varázsával (akaratlanul) Attila végzetét is megigézi: a Renáta név (második tagja a nata) hangalakilag is és jelentését tekintve is emlékeztet rá és rokonságot mutat a Natália névvel, amelyről kiderítettük, hogy szintén a születéssel, egészen pontosan Jézus (vagyis a Nap) (újjá)születésével van kapcsolatban, és december 3-ra, vagyis a költő halálának napjára esik ez az újjászületés... Ahogy az első szerelem is a névvarázs bűvkörében örvénylik, úgy válik az utolsó szerelem is az „örökös név árjává”, mintha költőnk csak arra várt volna, hogy menetrendszerűen befusson az a szerelemvonat, amely Flórát hozza, s vele a várva-várt Nevet... „Névmisztikai” szempontból legalább ilyen tanulságos az ún. második szerelem története is, amelyet szintén József Jolán jegyzett le először: 62 József Jolán i. m. 88. 88
