Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
„evangelista”) lényegbevágó, vagy hogy stílusosan fogalmazzunk, mélyenszántó gondolatokat „mentsen át az utókornak” Attila „szómágiáiról, néwarázsairól”: „Mielőtt Attila Makóra került, megismerkedett egy Kozmuca nevű román eredetű pópával vagy tanárral. Ez a Kozmuca tanár nagyon megszerette Attilát. Pénzt és valami segítséget a makói gimnáziumba való felvételhez is adott Attilának. A lényeges az, hogy Attila mellet állt ez az ember. (...) A név varázsa, ami Attilára mindig hatott mint költőre, különös jelentőséget kapott. Verseit is sokszor, talán mindig egy szónak a felvetése indította el. »Flóra, ugye szép név?« - kérdezte tőlem Attila. »Igen, szép név.« »Látod, okos ember volt Móricz Zsigmond. Lánya is Flóra volt, Virág. De milyen rosszul hatott volna és tehetségtelennek tartottam volna, ha lányát Móricz Flórának nevezi. Móricz Virág. Ugye milyen más? Itt a Flóra, ő Kozmuca, Kozmuca - villan az agyába hiszen én nem is Flórát, én a Kozmucát szerettem meg benne. De milyen jó ez is, mert Kozmuca nem lehet virág, Kozmuca Virág, ez nem szép, Kozmuca Flóra, ez szép. Hát ezért szeretem őt?« - kérdezi tőlem. És így beszélt nekem, de önmagának, megdöbbenve a felfedezésről, a Kozmuca név varázsától.”61 A későbbiekben részletekbe menően ki fogunk térni az utolsó szerelem (Flóra) mitikus rejtelmeire, ezúttal viszont az első szerelem jelent kihívást a kis Attilának is és nekünk is, hiszen ezúttal is a nevek körül forog minden. „Attila első szerelmét Fuchs Renée-nek hívták. Sohase láttuk a kislányt, akinek kis enyveshátas fényképét a szíve fölött hordta. Ez a szerelem úgy kezdődött, hogy lovagiasan megvédte a kislányt, akit neve miatt kiröhögtek és megdobáltak a komisz kis kölykök. Ezután mindennap megvárta az iskola kapujában és hazakísérte. Mindennap összeverekedett miatta a nebulókkal. Ilyenkor úgy jött haza, a hosszú kitérő után, mint a győztes hadvezér a csatából, vagy besompolygott összekarmolva, megtépázva. Mama este összevarrta a nadrágja repedéseit és sopánkodott:- Már megint verekedtél a Fuchs Renée miatt. - Aztán mosolyogva tette hozzá: - Sose hittem volna, hogy ilyen bakafántos neve lesz a menyemnek. És mondd csak, milyen huc-huc az a kislány?... Etus vidáman trillázta: Fuchs Renée, Fuchs Renée. Attilát mélységesen bántotta, hogy belőlünk se vált ki egyebet Fuchs Renée neve, mint jóindulatú derűt. Ilyenkor elővette és megmutatta a Szántó Judit 2005. 236., 238. 87
