Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

ból”, és ennek megfelelően az ágak is József Attila szavait idéznék. Ba­latonszárszó ezek szerint ugyanaz, mint az élet fája, az élet taván (szó szerint szavakból). Úgy tartják, hogy Krisztus keresztjét az egykori para­dicsom életfájából ácsolták, vagyis Adám és Krisztus fája egy tőből sar­jadtak „szárszóba”. József Attila is Balatonszárszón került keresztre, egészen pontosan a keresztúton, a közút és a vasút kereszteződésében érte a halál, tóhoz-mentében. Balatonszárszó tehát József Attila keresztje is, költőnk pedig a vonatok és kocsik keresztvágányain mérettetik, mint ahogy „a fold és az utca fiához” illik. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a költő, ha végleg befejezett egy verset, gyakran kettős keresztet tett a vers alá, de egyszersmind ez volt a szignó is, József Attila kezdőbetűivel: A Balaton „szára” tehát „szót kapott”, életre kelt, kivirágzott, mint József­­bot, de mi lesz a galambokkal? Mint annyiszor, most is írásunk legtermékenyebb kútfőjéből merí­tünk: „Berontottunk az ajtón. M. a nyitott ablaknál állt, és egy nagy ma­dár csapkodó szárnyait igyekezett lefogni. A madár vadul vagdalkozott a csőrével és ijesztő hangon rikoltozott. Amikor végül sikerült rabul ejte­nie az állatot, átment vele a másik szoba meleg sarkába. Kis fehér tyúk tátogott ijedten a két tenyere között. M. aztán elmondta, hogy miért művelte ezeket a különös dolgokat, miután észrevette, hogy az ablakpárkányon egy csirke alszik, szárnyát a feje alá dugva. Olyan elképesztő és különös volt ezen az estén a kis tyúk megjele­nése, mintha egyenesen az égből röppent volna éppen a mi ablakunkra. (...) Bámultuk a madarat, amely egyszer csak elszabadult M. kezei közül és riadtan röpködött a szobában. Aztán rászállt Attila fejére s ott, mint aki meglelte azt a helyet, ahol biztonságban érezheti magát, leült és rög­tön szárnya alá dugta a fejét megint. Attila megmerevítette a nyakát, úgy ült az alvó csirkével a fején. Mamára gondoltunk és a mama tyúkjára. Mintha ezt a furcsa úton, módon érkezett madarat ő küldte volna, hogy fehér tollaival beborítsa a fia fejét, akit nem láthatott, nem simogathatott meg, mikor elment közülünk.”54 Úgy gondolom, hogy minden további megjegyzés csak rontana ezen a szép képen... József Áronnak ugyanúgy született még gyermeke Attila után, mint ahogy az Újtestamentum Józsefe is nemzett testvéreket Jézusnak. Pőcze 54 József Jolán i. m. 110. 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom