Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Ezt az (új) életbevágó eseményt adja hírül (lehet, hogy tudtán és akaratán kívül) a szemtanú, a hírmondó, a „Jó lány”, Jolán... József Attila (vég)rendelkezése - a viharos világvégi, sötét áradatban- egyben egy új világ teremtésének is az első mozzanata. József Attila már nem, emberi, de már nem is költői mivoltában lép (víz)színre, hanem mint teremtő teszi a dolgát: immár nemcsak a Balatonparti házban fogta fel, fogadta és fogatta az ég küldte vizeket, de a hazát, amelyet országos eső mosott, és a világot is, amelynek ugyanez a csapadék mardosta omló martjait, hétpróbás legényként védte a gátakon, miközben áradat módjára ásta alá ugyanezeknek a (régi) gátaknak a fundamentumait, és tört be tiszta szíwel-vízzel, hogy az új tüzet, az új, tiszta (élet)vízben, a Vízöntőben rakhassa meg az emberiség nagy családjának... József Attila legújabb címe: Budapest, Fiumei úti sírkert... Fiume, Adriai-tengeri kikötőváros, a „régi Magyarország” és a mai Horvátország legnagyobb „hajóállomása” és jelentős vasúti gócpontja, amely újabban Rijeka néven ismert. A Rijeka (ugyanúgy, mint a Fiume) név (szó) jelentése: folyó... És még valami, egy régi kép: egy kisgyerek, a Józsefék fia, Attila vizet árul a Világ Moziban, a világ mozijában, a mozgó világban, világosságban (Napban), friss, tiszta, egészséges forrásvizet... Epilógus helyett pedig ringasson bennünket is József Attila vízi bölcsője, bölcsessége.- Szegényember, hogy adod a bölcsőt?- Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt?- Király vagyok, bírok nagy erővel, ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna - a király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí a börtönben. Szegényember nevet a börtönben. Nincs a gyerek már a rossz világban, jobb sora lesz, hajh, vizi-világban! (Szegényember balladája) 388
