Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

fölött, mint hallotta József Attila Balatonszárszón, 1937. december 3-án, történetesen Natália napján. A név jelentése: az Ur(Jézus) születésnapja...

A vonat minden kétséget kizáróan József Attila mesterségének legjellemzőbb címere. Ahogy korábban utaltunk költőnk és a víz kapcsolatára, és (a teljesség igénye nélkül) felsorakoztattunk néhány „vizes verset”, úgy vagyunk most kénytelenek végiglapozni az életmű „vonatos kompozícióit”, ezzel is érzékeltetve a dolog jelentőségét. Bemelegítés gyanánt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy vonat szavunkban benne rejlik a tavon szóalak is. De lássuk a híres József Attila-i vonatokat, és kezdjük mindjárt a legelső versekből valókkal:

Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon.

A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon.

Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég orcájába sápad belé arcod.

Alattad a Rém, felül büntető Ég — gyáva Ember! - Neked üzen harcot.

A Hold is kacag a nagy gyávaságon és a Tisza lassan bugyborékol.

S csak ott tör ki a szó a néma ajkon, hol már biztos-távol vagy a hídtól.

(A szolnoki hídon, 1920)

Mielőtt néhány megjegyzést fűznénk József Attilának ehhez a „kulcsverséhez” (a legtöbb művésznél korai - elsők közül való - alkotásokban bukkanhatunk rá a majdani, kiteljesedett életművek talányainak nyitjára), elengedhetetlenül fontosnak tűnik, hogy felidézzük az „idevágó történetet” a költő életéből: „De nyáron, társtalan, magányos útjai voltak - ezekbe csak engem avatott be. Hosszú utat tett meg a város pereméig. Megállt az összekötő vasúti hídon, onnan nézte órákon át a Duna vizét... (...) Boldog szótlansággal bandukolt mellettem, ha sikerült elcsalnia magával a vasúti hídra. (Abban az időben ez volt az egyetlen ingyenes híd Budapesten.) Én szédültem a híd keskeny gyalogjáróján, úgy éreztem, nem elég biztos talaj a fapalló alattam. De azért jó volt nézni a széles vizet lent a mélyben, szinte lebegni ég és föld között. Aztán messziről zakatolva vonat futott a hídra, és keresztüldübörgött a vastraverzeken. Rezgett, szinte himbálózott az egész alkotmány a víz fölött, amint a mozdony sisteregve elvágtatott mellettünk. Iszonyú volt. Attila képzeletét csodálatosan izgatták a hídon átdübörgő vonatok. A hosszú teherkocsi-szerelvények után hosszan bámult, amíg csak tekintete követni tudta a kerekeken vad zajjal vágtató vagonokat egészen a töltésig, ahol zajtalanul gurultak tovább.

36