Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A lánc ezek szerint újabb jelentéssel gazdagodott, nem is akármilyennel: tengely „értékű”... De minek a tengelye? Köztudott, hogy a Föld (képzeletbeli) tengelye (az északi és a déli sarkot összekötő tengely) az Északi Sarkcsillag (Polaris) irányába mutat. Az is ismert, hogy a Sarkcsillag a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga. Korábban említettük, hogy a Kis Medve csillagképet a magyar néphagyomány Boldogasszony csillagaként tartja számon. Maga a Sarkcsillag különböző népi csillagneveken van számon tartva, pl.: Bábamatullája, Boldogasszonymatullája, Fúrúcsillag, Göncöl térítője stb. A két égi Medve, a Nagy meg a Kicsi az ún. cirkumpoláris csillagképek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy egész éjjel láthatóak az égen, nem nyugszanak le, hanem (látszólag) elfordulnak a Sarkcsillag körül... Lehet, hogy ezt a bizonyos láncot nemcsak az Ég-Atya (Nagy Göncöl, Nagy Medve) tartja, hanem végső soron Boldogasszony anyánk csillagához, matullájához kell kötnünk? Az elmondottak értelmében valószínűnek tűnik, hogy ez a világtengely nem más, mint József Attila és a Boldogasszony közötti (egyelőre még) el nem vágott, képzeletbeli köldökzsinór, a medvelánc. Fia tehát még jobban megnézzük ezt a „lány felé fordulást”, akkor azt látjuk, hogy mackónk forog ugyan a lánc végén a saját tengelye körül, de egyben a lány fölött is köröz. Ha lenéz, a szép lányt látja, ha felnéz, az anyját látja. Ezután jöhet a pszichológiai-pszichoanalitikai értelmezés, mi viszont tovább mustráljuk medvénket, „aki” legalább olyan büszkén, dicsekvően mutogatja a maga-varrta bundát, mint annak idején a kis József Attila az elképzelt új ruhát. Ami azonnal szembetűnik, az nem más, mint (sportnyelven szólva) a bunda, „bunda”, nem az, aminek látszik. Józan paraszti ésszel ugyanis felfoghatatlan, hogy miként lehet egy igazi medvebundát más prémesek prémjéből, ill. „nem tipikusan prémes állatok” szőréből - szőrméjéből összevarrni. Medvénk azonban, aki „egyben-másban istenre is hasonlít” (mint József Attila), a bőröknek és a szavaknak nem akármilyen szűcsmestere: több bőrt is lehúz (lenyúz) magáról, és előre iszik a (még el nem készült) medve bőrére... Érdemes azon is eltöprengenünk, hogy az „írás” sehol sem említ bőrt, szőrt, szőrmét stb., végig arról beszél, hogy az a bizonyos bunda (amely nem véletlenül híres és drága) öt állatból való, és nem az illető állatok kikészített prémjéből... Ez az észrevétel viszont mintha megkérdőjelezné azt a korábbi feltételezésünket, miszerint „bunda teszi a medvét”. József Attila medvéje 318
