Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A kedélyes meghívó után egy pohárka pálinkát öntöttünk a mackó szájába, és Tura öt darabka fát helyezett a bundájára, mintha azok a suba gombjai lennének. Élesre fent késével levágta a fejét ott, ahol a lövések érték. A levágott fejet a favágó tőkére tette. Meghajolt előtte és a legnagyobb tisztelet mellett így szólt:- Bocsánat, de nem én öltelek meg Téged, s nem Baraca ölt meg (Baraca Paál Zoltán fedőneve volt - H. I.), hanem akik a fegyvert készítették, de ők sem azért, hogy haragudtak volna Rád. A hibát mégis csak Te követted el, mert az Égi-Atyád tanácsát nem fogadtad meg és bárányt loptál. Most pedig, Kaltes-asszony parancsára le kell vetnünk a subádat, hiszen a mi vendégségünkben is meleged lesz. Nyakáról lefelé bontotta fel a barna bundát. Minden gombjelző fácskánál megállott és azt a késével ketté vágta, aztán egyenként mind a négy mancsával kezet fogott, közben sorba kínálgatta kolbásszal, kenyérrel, szalonnával és egy kis pohárka pálinkával. (...)- Most érkezett Baraca, a híres palóc medveölő! Vele Neked koccintanod kell, mert Kemi-asszony-anyácskád ezt így kívánta! (...) Nekem üdvözlésképpen meg kellett szorongatnom a letisztított mancsait és a korábban elhangzottak szerint mély tisztelettel (...) üdvözöltem az öreget. (...) Újabb pálinkaivás és sűrű bocsánatkérések közben Tura pokoli ügyességgel lefejtette a medve bundáját. (...) Tura előkereste a medve szívét és ketté vágta. A párolgó szívből levágott egy vékony szeletet és nekem nyújtotta, hogy egyem meg. (...) A csontokat nem vagdosta el, hanem egészben tette fel levesnek a zsírsütő fazékba. Úgy magyarázta, hogy ők soha nem törik össze a medve csontját, mert azt az Égi-Atya életre kelti és ha az Aba felébredt, akkor tudjon mozogni. (...) ...kimentünk a mackó bundáját összevarrni. A húsok és csontok helyét a fenyőfák hegyes tüleveleivel tömtük ki. Azután a kunyhóból három konzervdobozból vágott körlemezt hozott. Széleinél a balta sarkával kilyukasztgattam és társam ügyesen a medve orra és szemei helyére rakta, majd ügyes rajzfélékkel díszítve a bőréhez varrta. Nevettem, amikor Tura faszénnel az övéhez hasonló, kissé mandulaszeműre javította ki a megsérült rajzokat. (...) öreg Abának, Nagyapuskának szólította, legközelebbi nyelvrokonaink a manysik - vogulok - totemőséhez is szólt, de palócosan is elszólta magát, és ezen a réven bizonyságot tett erről az állítólagos nyelvrokonságról... - H. I. 311
