Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A megfelelő időben és helyen azonban József Attila csillaga égre kel, és mint Sas csillag(kép) az éji folyón, vagyis a Tejúton láthatjuk viszont a Sas c. versében, ill. egy versfordításban. (Feltett szándékom volt, hogy ebben az írásomban kerülni fogom a csillagmítoszi megközelítéseket, de - szerencsémre - József Attila még időben észrevette szándékomat és arra intett, hogy kövessem. így - tetszik, nem tetszik - pillanatok alatt én is „odafönn voltam”, belátván, hogy őt magát kerülöm el, ha lemondok az asztrálmítoszi vonatkozások megemlítéséről...) Nevükön nevezni a dolgokat, szavakká lényegíteni a valóságot (rendet tenni) József Attilánál tehát egyet jelent az őssel (aki mindig önmaga is egyben), az éltető őselemmel, a vízzel való azonosulással és (mint láttuk az eddigiekben, látni fogjuk a következőkben) költőnk ebben a (tiszta) „víznemű” halmazállapotban folytatódik, és kel életre költeményeiben... Most pedig térjünk vissza (ki tudja hányadszor) József Attila „megszületéseire”. Maga József Attila figyelmeztet bennünket arra, hogy: „E világon ha ütsz tanyát, / hétszer szüljön meg az anyád!” (A hetedik, részlet - Attila napja az év hetedik napja, január 7.) Marad tehát bőven „elszámolnivalónk” a „kezdetekkel”. Lássuk, miképpen vannak jelen az eredet csírái az Oda című katartikus versében, amelyet Lillafüreden, 1933-ban írt meg egyetlen éjszaka alatt. Köztudott, hogy az Ódái József Attila egy Marton Márta nevezetű múzsa bűvkörében költötte. Gyanítható, hogy a név alliteráló kisugárzása legalább olyan hatással lehetett költőnkre, mint maga a hölgy, aki kétszeresen is a part, nota bene: a mart ősképének a megtestesülése. Ilyetén a folyó-víz, vagyis Attila partjait (medrét) maga Marton Márta képezte. De a helyszín, a hely szelleme is misztikus-mitikus-mágikus aurát árasztott, minden együtt állt és összejátszott ahhoz (ez volna a szinkronicitás), hogy világraszóló alkotással lephesse meg a művész az emberiséget. Lillafüreden, a Garadna és a Szinva patakok találkozásánál, a Hámori-tó partján, a Szinva vízesés közelében többszörösen is martot marnak a vizek. Itt van a Petőfi-barlang, a Petőfi-forrás a Palotaszálló függőkért] e alatt, de nem messze a Palotaszállótól nyílik a Szent István-cseppkőbarlang bejárata is, az Anna-barlang („anya-barlang”) és a (Szűz) Mária sétány. Elmondhatjuk, hogy József Attilánk a megfelelő időben a megfelelő helyen volt, (ős)elemében érezhette magát, amikor erre a költői, ihletett helyre vetette a sors, hogy megfürössze gondolatait. Lássuk magát az oly sokat elemzett verset: 23
