Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Igen, előáll az a már korábbról ismert József Attila-i alaphelyzet (lásd az Ódáról mondottakat), hogy - esetünkben - a sas és az elragadott alak viszonya egyszerre jelent férfi-nő kapcsolatot (pl. férj-feleség), de ugyanakkor anya-fiú viszonyra is gondolnunk kell. A sas, vagyis a nemző (ős)apa és a nő magzata valójában egy és ugyanazon archetípus, maga a Nap, az igazság napja, a visszatérő, újjászülető fény, Krisztus, tavaszpont stb. Többen felteszik, hogy a negyszentmiklósi kincs égberagadott alakja kétnemű, vagyis hermafrodita. Véleményünk szerint József Attila verse is megengedi, hogy elgondolkodjunk ezen a kérdésen. Mint tudjuk (erre a korábbiakban már történt utalás), a költő utolsó szerelmébe, Kozmutza Flórába nemcsak egy ideális, idealizált, eszményi nőarchetípust vetített (projektált), vagyis (szüz)anyát és (égi) szeretőt, mátkát, feleséget, de egy férfi, a maga módján szintén szűz ember, egy apa-atya figura is mutatja magát ugyanebben az igen összetett ősképben, és ez nem más, mint Kozmutza, József Attila gyermekkori jótevője, a román (egyesek szerint szerb) pópa. Pap Gábor a következőképpen vélekedik az égberagadott alak nemi identitását illetően (a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. kancsójáról van szó): „Nos, a nemi hovatartozás eldönthetetlensége, illetve az a tény, hogy mindkét nem jellegzetességei egyszerre jelölődnek az ábrázolt személyhez, csillagmítoszi keretek között nehézségek nélkül magyarázható. Félreismerhetetlen és elidegeníthetetlen Merkúr-tulajdonságról van szó ebben az esetben.. .”163 Az égberagadott alak (Kozmutza Flóra) és Merkúr (vagyis a görög Hermész) kapcsolatára találunk még egy utalást (de mondhatnánk szinkronicitást is, hiszen nem biztos, hogy ok-okozati összefüggésről van szó, véletlenről viszont ezen a szinten már nem tanácsos említést tenni), méghozzá abban a versben, amelyet József Attila közvetlenül a Sas című költemény után fogalmazott meg. A Csak most értem meg az apámat kezdetű versről van szó: Csak most értem meg az apámat, Csak most, hogy új világba tartok, aki a csalárd tengeren Flórám az én Amerikám, nekivágott Amerikának. Elenyésztek a régi partok, 163 Pap Gábor 2003. 78. 222
