Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
nem érdektelenek a következő gondolatfoszlányok: „Külön világot alkotok magam, / mert mint baktériumnak csepp is tenger... // Sötét hitem, szent hömpölygő folyam, / mélyében földet, iszapot keverget, / de szűzre mos minden fekélyes lelket / hideg hulláma s mormol komolyan...” (A kozmosz éneke, részletek) Árulkodóak a következő szavak is: „...az én számról friss források fakadnak, / merítsétek bele véres értelmeteket...” (Tanítások, részlet) Vagy: „...lapulj a források tiszta fenekére... // Friss záporokkal szivárogj a földbe - / hiába förösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat.” (Nem én kiáltok, részletek) Magáról ír, amikor ezeket mondja: „Kristály patakvíz folydogál / gyémántos medrü ereimben...” (Milyen jó lenne nem ütni vissza, részlet) A József Attila című költeményben így vall magáról: „Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, / így lesznek frissek és épek.” Az Áradat József Attilája juhásszá változik: „Világ valamennyi vizét / hazatereid, víz juhásza! A víz „szeles karaktere” jut kifejezésre Németh Andornak írt ajánlásában: „Vízcsepp az ég, viszi a szél” (Ballada, részlet) Mint egy lassított filmet látjuk magunk előtt, ha ezeket olvassuk: „Kásásodik a víz, kialakul ajég / és bűneim halállá állnak össze.” (Kásásodik a víz...) Nem vitás, hogy magát vízesésnek érzi, amikor ez jut eszébe: „Ki mint vízesés önnön robajától, / elválsz tőlem és halkan futsz tova...” (Oda, részlet) Színvallásnak tekinthető a versírásról alkotott véleménye is: Amikor verset ír az ember, Amikor verset ír az ember, mindig más volna jó, Nem írni volna jó. a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. ([Amikor verset ír az ember...], részlet) Axiómaként olvasandó és értendő, amit magáról és a Dunáról állít: „Mintha szívemből folyt volna tova, / zavaros, bölcs, és nagy volt a Duna.” (A Dunánál, részlet) Nyugodtan értsük szó szerint az Ars poeticában tett megjegyzését is: „Nem volna szép, ha égre kelne / az éji folyó csillaga.” (Ars poetica, részlet) Az éji folyó csillaga egyelőre nem kel az égre, itt és most földi folyyókban, elsősorban a („zavaros és bölcs”) Dunában lappang. 21
