Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
ményt adó mind a kettőnknek: jobban megismerjük egymást, a külső akadályok elháríthatok, és időnk lesz, bőven mindenre. Föl sem merülhetett egyikünkben sem, ami - egy hét múlva már - bekövetkezett. Vasárnap, július 4-én, szüleimmel, testvéreimmel leutaztunk Tihanyba. (...) ...fivérem szavaiból tudtam meg, jóval később, hogyan ment ki elutazásom után két nappal József Attila kora reggel lakásunkra, ahol csak idősebb fivéremet találta otthon, hogy milyen zavart állapotba került, és hogyan vitték Benedek tanárhoz, majd a Siesta szanatóriumba. (...) Mielőtt Tihanyba utaztam volna, ismételnem kell, több napon át találkoztam vele, órákat sétáltunk együtt, és jó, sőt nagyon jó hangulatban volt. Megbeszéltük, hogy lejön egészen rövid időn belül Tihanyba, hosszabb időre, ott mindent megbeszélünk, elintézünk. El sem képzelhettem, hogy ilyen hirtelen változás következhetett be, ilyen súlyos állapotba kerülhetett néhány nap alatt.”144 József Attila ún. betegsége, a mi mítoszi nézőpontunkból nem volt más, mint az, hogy a megfelelő (kitüntetett) helyen és időben egyszerűen szakított az ún. realitással. A „leszakítatlan virágot”, Flórát már a magáénak tudhatta, arra viszont nem volt (nem is lehetett) „mítoszi felhatalmazása”, hogy le is szakítsa. Ez volt az oka annak, hogy nem ment „virágot szedni” sem a hegyekbe, sem a vízpartra, hiszen Flóra már benne élt. Külső utazgatások helyett elindult azon a bizonyos belső úton, és öt hónapig tartott ez a révület, amely - az 1937. december harmadikai léptékváltás után - még ma is tart. Máshogy nem lehet, hiszen abban a bizonyos öt hónapban meg kellett írnia néhány fontos verset, Flórától megkapta, ami neki járt: a nevét, a többit talán az egekben intézték el. Emlékeztet ez a „cél előtti” látszólagos megtorpanás, ez az ígéret földjére be nem vonulás, a mi Almosunk, ill. a bibliai Mózes „hont nem foglalására”. Lehet aztán más szempontból is értelmezni azt, hogy József Attila miért is nem foglalta el (jól megérdemelt) „flórái-honát” a Mátrában és Tihanyban, miért nem volt - nem lehetett - számára alkalmas a terep „hegy- és vízrajza”. A Mátrát a Márták Mártája, Marton Márta emléke, de elsősorban az Oda uralta, amelyben József Attila egyszer már „meglelte hazáját”... Mátraháza tehát valójában (Marton) Márta háza, házatája, hazája volt. A „hely szelleme” megtette a magáét, és bármennyire is igaz az, hogy 144 i. m. 50-52. 202
