Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
kor”), amikor megértette, hogy Attila tényleg halálosan veszi a játékot, s hogy maga „nem szállhat ki” Attila bűvköréből, neki is végig kell játszania a ráosztott szerepet. A betegség jött jól kapóra ahhoz, hogy időt nyerjen, hogy átmenetileg elodázza a „végkifejletet”, és eltávolodjon szerelmétől: előbb mátrai, majd tihanyi gyógykezelésre. Vágó Mártánál fordítottan alakultak a dolgok: ő maga is (tudat alatt), de a szülők is (tudatosan) a legjobbnak látták, ha Márti kereket old, elhagyja hazáját, Attilát, és külföldre távozik. Vágó Mártát viszont éppen Attila szakítólevele, „elbocsátó szép üzenete” tette beteggé, olyannyira, hogy maga sem akart igazán meggyógyulni, szüksége volt a betegségre... További közös momentumokat találunk hármuk viszonyában, ha elolvassuk visszaemlékezéseiket. Mindkét nő felkínálta ugyanis Attilának, hogy menjen utánuk: Flórához a Mátrába, ill. Tihanyba, Mártához Londonba. Költőnk azonban (első látásra mintegy önmagát meghazudtolva) ódzkodott ezektől a viszontlátásoktól, találkozásoktól. Tihanyi látogatását nála is a betegség tette lehetetlenné, Flórát azért nem láthatta, mert maga is elvonult: a Siestába... De mi köze van mindennek József Attila Hazámjához? A kérdésre adható egyik válasz az, hogy az anya és a haza elvesztése József Attilánál egybeesik (1919), magyarán: anya-haza egyre megy... A másik (az előbbit megerősítő) válasz konkrétabban utal a nő (Flóra) és a haza egyfajta azonosságára, és maga a költő közli velünk a „tényállást” a Csak most értem meg az apámat kezdetű versben: Csak most értem meg az apámat, aki a csalárd tengeren nekivágott Amerikának. Csak most, hogy új világba tartok. Flórám az én Amerikám. Elenyésztek a régi partok... (Csak most értem meg az apámat..., részlet) Igen, Márta is, Flóra is hazája a maga módján a költőnek (egyik régi, másik az új, egyik a földi, másik az égi...), de csak addig, ameddig őt, mint Jézust Szűz Mária (szeplőtelenül), hordják magukban. Ha tehát Attila enged a kísértésnek, és ösztöneire, na meg a „mátkák” hívó szavára hallgat (kilépvén ezzel a költő mágikus bűvköréből, mitikus valójá199
