Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
lattá a Talmudban, de a keresztény középkor számára sem ismeretlen: így például, többek szerint, Dante Isteni színjátékában a Pokol nem véletlenül áll éppen 34 énekből, mivel az alaki érték (3+4=7) a hét főbűnnek felel(het) meg. A következőkben, vagyis a további számsorok feloldásában, valamiféle intuícióra (is) támaszkodtam. Nevezhetném próbálkozásnak is, ami nem várt sikerrel járt. A következő, megfejtetlen két számsornál feltételeztem, hogy itt is az első számsor a magánhangzók, míg a következő a mássalhangzók számkódját tartalmazza. O, U, A, O, A a felső számsor betű-megfeltetése. A szakirodalomból ismert, hogy egy Flóra-vers egyik sorában eredetileg Kozmutza Flóra teljes nevével szerepelt, de a költő Flóra kérésére ezt végül is megváltoztatta. Feltehetően, többen is gondoltunk rá, a Látod, mennyire félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! sor tartalmazatta kezdetben a teljes nevet: *Látod, mennyire félve szeretlek, Kozmutza Flóra! Ocsúdva... Kozmutza... O, U, A... de hiszen éppen ezeket a magánhangzókat tartalmazza a felső sor! Biztonság okáért azért nézzük meg a következő, a mássalhangzókat helyettesítő számokból álló sort. A számokhoz rendelt betűsorok egyes mássalhangzói valóban Kozmutza Flóra nevének mássalhangzói lehettek. (Ennek alapján lehetett tisztázni, hogy a kérdéses dokumentum nem 1936-ban, hanem 1937-ben, a Flórával történő megismerkedést követően született.) Az ezt követő, rövidebb számsor nem más, mint az előző kettő összegének összeadása, majd pedig az alaki érték kiszámítása, ami 3-mal egyenlő. Vagyis Flórát a harmadik csoporthoz sorolt tulajdonságok jellemzik: élénk, tehetséges, bátor. Felfigyelhettünk arra, hogy ezt az utolsó műveletet saját neve kódolása során József Attila nem végezte el. Az is lehet, persze, hogy megtette, csak visszariadt a (8-ashoz rendelt) nem éppen hízelgő jellemzéstől. A fejtés kulcsa ezek után már biztonságosan alkalmazható volt a további (kétszer két) sorokra is. A, A, U, A: nem is volt olyan nehéz kikövetkeztetni, hogy ezek a magánhangzók József Attila ekkori egyik legközelebbi barátjának fivérére, Barta Gyulára utalnak. Annál is inkább, mert az utolsó két sorban maga Barta Pista (két örök barát: ahogyan kapcsolatukat jellemzi a költő Harag című, »Búsulsz-e Pista...« kezdetű versében) nevét rejti, foglalja magában. Nem akárkik neve búvik meg az első pillantásra értelmetlennek, vagy titokzatosnak tűnő számsorokban: magának a költőnek a neve, majd pedig szerelméé, illetve barátjáé. [141. oldal] 160
