Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
„Edit semmisége” a sémi semmivel mutat egyfajta szinkronicitást József Attila Semmi című versében, amelyet természetesen a költő írt, és nem az, „aki szerencsétlen”... Lehet, hogy József Attila már 1933-ban megérzett valamit a Jövendő semmiből”? Talán... Tény, hogy már ekkortájt is a semmi ágán ült szíve... Anélkül, hogy a verset elemeznénk, talán nem túlzás, ha a Kései siratót is az Edit-versekhez soroljuk: benne nem az anya vetül Editre, hanem fordítva: a „gyógyító-megbetegítő” (beteges szerelem) tükröződik vissza az anya képében... Flóra „hivatalosan” 1937. február 20-án lépett be József Attila életébe, ismeretségük, összetartozásuk viszont úgy tűnik, sokkal korábbi. A költő Keresek valakit című versének nagybetűs valakije és a költeményben háromszor előforduló végtelen, amely szintén nagybetűs, egy és ugyanaz: Flóra, még közelebbről Kozmutza, értsd: a kozmosz, maga a mindenség, vagyis a végtelen. Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem, szerető szívre sohase leltem, zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz s nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, keresek valakit a Végtelenbe, loholok egyre. Könnyim csorognak - majd kiapadnak: vágyak magukkal messzebb ragadnak — majd kiapadnak! Búsan magamnak akkor megállók, szemem csukódik, semmitse látok - akkor megállók. Lelkem elröppen a Végtelenbe, tovább nem vágyom arra az egyre, a Védtelenbe. Ősi, eredendően kozmikus-metafizikus, egyben „természetes” egységet, külön világot alkotnak, mint ahogy ezt József Attila A kozmosz éneké ben meg is fogalmazta. Akkor és ott (1923-ban írta az említett verset, 18 éves korában, tehát 14 évvel a tényleges megismerkedés előtt) ez a bizonyos világ még egy maga alkotta mindenség volt: „Külön világot alkotok magam...” (A kozmosz éneke, részlet) A második versszak utolsó sorában azonban mintha azt panaszolná ez a mit sem sejtő, vagy éppen mindent előrelátó ifjú poéta, hogy: „Fáj az 144
