Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

A Szent Jobb ünnepén

Keresztények, ti hajtsatok fejet - a mai nap az örökéletű Szent Jobb malasztja száll s a hívő lelkeket megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb

De ti, pogány ősök vérei

nagy daccal mégse szálljatok Neki

e kéz apáinkat halomra ölte

lesz élni majd, ha bús fejünk felett az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb

s Hadúr e népet akkortól veri, mikor hitének gyáva lett örökre, mikor e kéz erős hitünket kiölte.

oh áldjuk, áldjuk százszor a kezet s emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.

Olyan a költemény, mintha egy átokvers volna, amelyben József Attila a Szent Jobbot (István királyunkat) tenné felelőssé pogány hitünk elvesztéséért, és egyértelműen sorscsapásként élné meg a kereszténység felvételét. A Hadúr (Attila) ezúttal nem az üldözöttekből üldözővé vált keresztényeket veri, Isten Ostora az ősök erős hitét kéri számon a mai magyaroktól.

Hogy véresen komoly kérdéseket feszeget az ifjú költőtitán (17 éves ekkor) versében (József Attilánál a vers fogalma egyet jelent a verés, véres fogalmakkal is), s hogy a költeménynek előzménye és következménye is van, a továbbiakban kiderül. Lássuk az előzményeket: „...mama a sodrófával majd agyonverte a gyereket. Agyba-főbe ütötte, verte, ahol érte. (...) aki erős kamasz létére hangtalanul tűrte az ütlegeket. (...)

Attila teste csupa kék-zöld folt volt, jobb karját nem tudta mozdítani. (...)

Ekkor lépett Attilához (mármint az orvos - H. I.). Leszorította a vállát, megfogta bénán lógó kaiját, csavart egyet-kettőt rajta: kész volt a műtét.”10

Nem sokkal ezután újból a kisfiú jobb kaija szenved csorbát: „Május elején történt a szerencsétlenség (1918-ban - H. I). (...) Mama a kis sámlin ült az ajtó előtt. Attila ott rohant el mellette és így került közel a rácshoz, amibe beleakadt a jobbkarja... A futás lendületében nem tudott megállni, nagyot reccsent és eltört a csontja. Mama lefordult a kis sámliról. (...) Mint mesélte később, észre sem vette az első percben, mi történt vele, csak azt látta, hogy mama ott fekszik ájultan a földön, talán meg is halt. (...) ...hogyan viselkedett Attila, amíg az orvosok összeillesztették törött csontját, gipszbe fektették és felkötötték a karját. Csurgott a verej-10 József Jolán i. m. 85-86.

10