Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
az ő formás lábaikat énekli meg sóváran, amikor libacombot kér a sorstól... Mielőtt a következő többneves hölgyre térnénk, érdemes megjegyeznünk, hogy a nevek számát tekintve József Attila nővére, József Jolán „vezet”. íme a nevek sora: Jolán, Jocó, Lippe, Lucie, Lala, Lola, majd pedig (a férjei után) Pászty Elemémé, Makai Ödönné, Bányai Lászlóné, Gerhauser Albertné. Jolán viszonyát Attilával már részletesen kifejtettük a korábbiakban, ezen a helyen arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a nevek és a férfiak cseréjét illetően (a kettő természetesen szoros összefüggésben áll egymással) nagyban hasonlít Szántó Judithoz: „Most fejeztem be Jolán könyvét86. Szemem könnyes, szívem nehéz. (...) Mintha én és ő egyek lennénk.”87 Szántó Judit, noha hivatalosan nem volt megházasodva József Attilával, mégiscsak valamiféle családtagnak számított, Jolánnal is, Etussal is élt együtt rövidebb ideig, olyan, mintha ő lett volna Attila harmadik nővére (két évvel volt Attilánál idősebb), vagy ahogy József Attila fogalmaz: „barátja”. De mégiscsak többről lehet szó, mint barátságról, elvtársságról, sorstársságról (Judit mamája is mosónő volt), a mi mitikus József Attilánk, akit (valljuk be férfiasán) magunk is idealizálunk - ettől lesz ugyanis mitikus - tévedhetetlen, amikor társra lel. Meglátjuk, ezúttal sem csalt a „mítoszi szimata”, csak mi nem voltunk elég figyelmesek. A Szántó Juditról elmondottak némi kiegészítésre szorulnak, és új megvilágításba helyezik az asszonyt. Idézzük fel megismerkedésük történetének három felvonását: „...én (ti. Szántó Judit - H. I.) leültem (...) egy hintaszékbe, ő (ti. József Attila - H. I.) a hintaszék karfájára ült. Elmondta a verset elejétől végéig (a Szabados dal című versről van szó - H. I.) (...) »Milyen tehetséges ember maga.« Gyerekesen zavarba jött. »És maga kicsoda?« Mondom, 23 éves vagyok, elvált asszony, gyereket nevelek. És kérdi Attila: »Egyedül van?« »Egyedül.« »Hát maga tetszik nekem.« (...) Körülbelül két év múlva találkoztunk a Zeneakadémiában. Egyedül állt a sarokban és nézte az embereket. Már lecsöngették a szünetet. Megláttam a sarokban, savanyú cukrot dugtam a szájába és továbbmentem. Megint semmi. (...) Hallottam, hogy a körúton, egyik demokrata s<’ József Jolán: József Attila élete, 1940. 87 Szántó Judit i. m. 88. 106
