Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
már ismerősen csengett az Ige lilafiiredi írótalálkozóján, mi sem volt természetesebb, minthogy egy ódával lepje meg a mit sem sejtő Marton Mártát, magát és a világot. De Flóráig még két névvel kell elszámolnunk: Szántó Judittal és Gyömrői Edittel. Mindkét esetben könnyű dolgunk lesz, hiszen ebben a két névben nincs semmi metafizikai, látni fogjuk, miért. József Attila egy alkalommal így jellemzi Szántó Juditot Vágó Mártának: O egészen méhen belülivé akar tenni...”83 Nincs itt valami ellentmondás? Alig pár évvel korábban vallja meg levelében Vágó Mártának (mint fentebb láttuk), hogy: „...tudod-e, hogy az én életem úgy bennefejlődik a tiedben, mint Mária komoly szíve alatt a szőke, mosolygó Jézus...”84 Gebe Mártában is „csak” Máriát lát, bármily „gebe” is ez a Mária, mint ahogy Marton Mártát szó szerint lélekként szállja meg az Ódában. Miért baj akkor az, ha Szántó Judit is egy ilyen Mária szerepet próbál magára erőltetni? Szántó Judit Ludna / Ludman Júlia néven lett megkeresztelve, később felváltva úgy szerepelt mint Szántó Judit, Szántó Gyuláné, Hidas Antalné (Szántó Gyula és Hidas Antal egy és ugyanazon személy, csak két néven), de volt még Birda Judit, Csont Judit, Pál Judit, sőt tudni vélik azt is, hogy József Attiláné is volt már életében, talán még Fenyő Lászlóné is, de ez utóbbi bizonytalan. Akár tudta József Attila ezt a névsort, akár nem, és bárhogy éltek is, valaki, akihez ilyen sok név tapad, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni: a nő, aki ily sok névre tett szert, nem felelhet meg metafizikai szinten bizonyos kritériumoknak. A nevek között ugyanis elvész eredendő ősképi karaktere, mitikus lénye nem találkozhat azzal a minőséggel, amelyet a József Attila-i (fiúisteni) kvalitás elvárna, vagyis semmilyen körülmények között sem lehet Mária, de még csak a „kezdeménye” sem. József Attila mitikus történetében tehát Szántó Judit képviseli az idegent, a nem rokonleiket, azt az „amitikus” szereplőt, aki kívül marad a József Attilának oly sokat (mindent) jelentő metafizikai körökön, ilyetén pedig semmi esélye sincs arra, hogy kapcsolódhasson a költő „ihlet-receptoraihoz”. Paradox módon viszont a Szántó Judittal való kapcsolat „sikeredik” a leghosszabbra, a sors forgatókönyve egy esemyőkészítőre (ez volt ugyanis Szántó Judit „civil foglalkozása” - egy esemyőgyárban dolgozott) „bízza” hősünket hat hosszú esztendőre. Ha meggondoljuk, hogy i. m. 224. i. m. 172. 104
