Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Bence Lajos: Létlelet

sen belül az alábbiak: a hasonlatok, például: kimered, mint matracokból a kiálló rugó, tiszta leszek, mint a hó, olyan vagy, mint a nap, mint a fölösleges ruhadarabok / szavaim így hullanak / az éjben, törhetetlen/mint az elnyomás; a tiszta metaforák; kutyaólak csendje, rajongás karácsonyfái, párbaj szűz, szóvirágok illata, villanyok magánya, vakablak kilátástalanság; a metaforikusszinesztéziás szerkezetek: Szobor-csöndben fuldokló / Muszáj-Hit, csonttá szelídült Hűség, az orgona borzalmas csöndje, Te földdé roncsolt Csoda / Te örök Most-vagy- Soha, / Szabadság-király, vörös / Segesvári Rózsa; a megszemélyesítések: a csipkék szemérmessége világít, kiszikkadt nyelvem / ledobta díszeit, testrészek / katedrátok nyújtóznak, a tárgyak / nézik vergődő testem; a költői jelzők és struktúrák: vérző sebünk, bibliai rengeteg, lidérces fel lobbanás, csalóka lángolás, országos alázatom, mancsos kezek, leheletkönnyű fájdalom, félrevert csönd, semmi magány; az ellentétek: akkor éíek/ha eltaposol, ők halállal születnek stb.

Ezek a sokszor szokatlanul megkonstruált mikrostruktúrák fejezik ki azokat az egyéni, emberi és közösségi kapcsolatrendszer-hordozókat, amelyek a költői ént, világra figyelést, summázó membránérzékeléseket hiteles jegyekkel emelik be az esztétikum lírai szféráiba. A sajátos képalkotást segíti a költő jó nyelvkészsége, a mesterség ismerete. Igaz, hogy szószerkezeti, gondolat- és mondatfűzése több odafigyelést igényelnek, hogy valóban megbirkózhassunk velük, de sokrétűségükben ezek a kifejező eszközök csak emelik a poeticái értékeket.

Részemről - persze ez csupán csak szubjektív megjegyzés - nem tartom túl sikerültnek, Bence lírai személyiségéhez tartozónak azokat a kevésbé választékos kife4