Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

A murántúli (Szlovénia) magyar lírikusok téma- és formavilága

teljesen hagyomány nélküli irodalomból nőttek ki. Formakincset, stílusgazdagságot stb. nem örökölhettek a hazai elődöktől. Költői vénájuk, szemléletük, irodalmi mondanivalójuk, eszmeiségük lehet eltérő, de közös vonásuk a tájjellegűség, annak megkötő varázsa, s nagyon sokszor egy kis közösség társadalmi, emberi lényegének a megfogalmazása, változatos tartalmi és formai ábrázolása.

Érződik e költészeten az anyanemzet költészetének állandó, vénát töltő, friss erejű, pezsdítő hatásának hiánya, a vajdasági irodalmi élet távolsága. Létkérdése egy olyan serkentő hatású irodalmi-kritikai fórum, amelynek segítségével esztétikai minőségben lépést tarthatna korunk irodalmi-esztétikai követelményeivel, s amely biztosítaná az utánpótlást, a fiatal költőnemzedék felsorakozását az „öregek" mellé, vagy akár fölé is.

Göntérházán 1986-ban

(Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei V. Szombathely, 1986, 67-75.)

64