Kovács Tibor - Ringó: Fölösleges írás? Fölösleg e sírás! (Budapest, 2017)
ELŐSZÓ Egy verseskötetet tartok a kezemben. Már a címe is meghökkentő: Fölösleges írás? Fölösleg e sírás! Mi, akik régóta ismerjük Ringót, érezzük, hogy ez a kötet nem populista játék a szavakkal, már nem egy idősödő világcsavargó feltűnési viszketegségének a jele. Őszinte szembenézés inkább az idő múlásával. Alkalmazkodni a hirtelen politikai-gazdasági átrendeződéshez 40 fölött már nehezebben megy. 60 fölött pedig kész csoda, ha valakinek sikerül. A Lennon-arcú Ringó azonban nem adta fel - legújabb verseskötete is ezt bizonyítja. Mi Ringó népszerűségének a titka? Az, hogy szinte mindig azt csinálhatta-teheti egész életében, amit szeret, amit ő talál ki feladatként a maga számára. (Fia félbehagyta, ha elfeledkezett a vállalásáról, ha elkésett - csakis magát okolhatta. De másnap már új célt, programot „találhatott ki” önmaga számára...) No meg az, hogy erről a feladatról az embereket szórakoztatva, közérthető nyelven tud beszélni. Frappánsan válaszol, bármit is kérdeznek tőle. Ha kell, Petőfit vagy Kosztolányit is szabadon „átkölti”. (Bence Lajos, a Muratáj szerkesztője ezt persze irodalmiabban úgy mondaná, hogy nagy költőink verseinek „parafrázisától” sem riad vissza...) A mindennapi agyvér-szegénységben szenvedő mai ember életében „minden lakás olyan, akár a ketrec” - írja az 50 éves Kosztolányi Dezső a Hajnali részegségben. S Ringó ezzel a kritikus hanggal ma is teljes mértékben egyetért - s azzal is, hogy ott fenn létezik „a derűs Ég”. „Az Égben bál van, minden este bál van” - s ezt a fény-bált kívánta-kívánja minden nap megélni Ringó, sőt minket is erre bíztat.) Amikor azonban verset mond, hirtelen átmegy „lazából precízbe”: hűen követi a költők szavait és hangsúlyait. Ki is az a Ringó? Papírízű életrajz helyett beszéljenek erről inkább Kovács Tibor verssorai! (Záhonyi András „Záhó”)
