Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)
A kétnyelvű oktatás Szlovéniában
en a mindennapok gyakorlati megoldásaiban is többértékű kincsként. Ennek a megvalósításához viszont „igazi, vérbeli kétnyelvű pedagógusok” kellenek! Nyelvileg, módszertanilag, de még személyileg is sokoldalú előkészítő-szervező nevelőmunkát kell elvégezniük a pedagógusoknak ahhoz, hogy megteremtsék a kellő nyelvi alapot és föltételeket a zökkenőmentes oktatási folyamathoz a didaktikai elvárásokat illetően, hiszen a problémák iényegében nem a nyelveknél, illetőleg azok tanításánál jelentkeznek, hanem a többi tantárgy tanításitanulási munkafolyamataiban, ahol viszont már a két nyelv (a magyar és a szlovén) szinte egyenrangúan kell, hogy érvényesüljön az alkalmazásban. És éppen ennél a lényeges órakivitelezési pontnál kerül ellentmondásba az elvi megállapodás és a gyakorlati megvalósítás, megvalósulás, hiszen az osztályban folyó minden tevékenység főleg a tanár egyéniségének, személyiségének, a másik néphez és nyelvhez való kötődésmagatartásának, viszonyulásának és értékrendszerének, illetőleg az ő megoldási gyakorlatának a függvénye. Mivel a pedagógiai önállóság egyre inkább előtérbe kerül a tanítási-tanulási folyamat minden szakaszában a szakfelügyelet, az igazgatói irányítás, tanácsadás és a módszertani útkeresés háttérbe szorulásával, enyhén szólva elhagyásával, ezek a tényezők még inkább megkérdőjelezhetik a tantervben meghatározott tananyag olyan érvényű realizálását, ahogy azok a kétnyelvű oktatás alapelveiben követelményként vannak megfogalmazva, természetesen figyelembe véve a két nemzet gyermekeinél az egyenjogú fejlődést; s ebben nem károsulhatnak a magyar nemzetiség érdekei sem, szem előtt tartva a magyar kisebbség identitásigényének teljes jogú és rangú megvalósítását. Felmérések, tudományos kutatómunkák eredményei igazolják, hogy a magyar nyelv jelenlegi alkalmazá42