Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Előszó

Kedves Olvasóim! Amikor belelapoznak könyvembe, és még el is olvasnak belőle egy-két írást, tapasztalni fogják, hogy az megdöbbentő, de lényeges tartalmú, mert olyan tényeket közöl, amelyekről eddig a nagy nyilvánosság keveset vagy talán nem is tudott.

Higgyék el, ez így igaz! Hiszen a kétnyelvű oktatásunkat sokáig fényár vette körül, s szinte tabu volt róla reális véleményt alkotni, mondani, írni! Bár akadt néhány józan gondolkodású szülő, pedagógus vagy más hozzáértő szakember, akik látták, tapasztalták annak hiányosságait, rejtett buktatóit, nyelvvesztő, tudatcsonkító, egy kis létszámú etnikai közösség önazonosság-jegyeinek pusztulását, a nemzetéhez, ősi gyökereihez való szellemi, lelki és érzelmi kötődésének lassú sorvadását/sorvasztását, mégis maradt vele kapcsolatban minden a gyakorlati megoldását illetően a régiben a gyakori „látszatváltoztatások” ellenére is. Úgy néz ki, hogy elsősorban csupán társadalmi-politikai függvényű volt, s csak másodsorban nevelési-oktatási és emberi.

Mint gyakorló pedagógus (osztálytanító, középiskolai magyartanár, a magyar nyelv tanügyi tanácsosa, általános iskolai igazgató és egyetemi tanár) figyelemmel kísértem, behatóbban tanulmányozhattam a kétnyelvű nevelő-óvó és nevelő-oktató intézményeinkben folyó gyakorlati tanítás megvalósítását/megvalósulását. Ellenőrizhettem a nevelők két nyelven történő munkáját, s így gazdag tapasztalataim alapján írtam meg a könyvemben szereplő tanulmányokat, amelyeket különböző tudományos konferenciákon és kongresszusokon előadtam, valamint monográfiákban, gyűjteményes könyvekben és folyóiratokban megjelentettem több írásom mellett.

1