Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Táj és hagyomány
a szlovén irodalom alkotásaiból, törekvéseiről, akad még hiányosság bőven. Lukács is Pável Ágoston példa értékű tevékenységére hivatkozik, aki elkötelezetten vállalta a szlovén-magyar kulturális közeledés ügyét. „A Budapest és Ljubljana közötti földrajzi távolságot is mintegy áthidalva, Szombathely szellemi kikötője, állomása lett a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatoknak. Pável halálát követően vált igazán világossá, hogy a későbbiek folyamán intézményessé, s ezzel formálissá is váló kapcsolatok korábban a legteljesebb mértékben lelkes irodalombarátok odaadó igyekezetén alapultak” - írja. A szerző véleménye szerint a muravidéki kisebbségi magyar irodalom és annak irodalmi folyóirata a Muratáj. „földrajzi és szellemi helyzeténél fogva” a magyar-szlovén és szlovénmagyar kapcsolatépítésnek fontos láncszeme lehetne. Ezzel természetesen mi is messzemenően egyetértünk. Ha másért nem, a páveli hagyomány kötelez erre! írásos megnyilvánulások a II. világháború alatt A muravidéki magyar könyvkiadás a terület visszafoglalása után újabb kiadványokkal gazdagodott. Ezek között találjuk a polgári fiú- és leányiskola évkönyveinek három számát, az 1941/42-es, valamint az 1942/43-as és az 1943/44-es évfolyamait. Az évkönyveken kívül még egy kiadvány látott napvilágot a lendvai nyomdában az 1941-45 közötti fél évtizednyi időszakban, Horváth Sándor: Alsólendva múltja és jelene című történelmi összefoglalója. Horváth Sándor könyvecskéje a város és a vidék visszacsatolásának első évfordulójára jelent meg, 1942 áprilisában. Bár a szerző nem törekedett szigorú tudományosságra, azt kell megállapítanunk, hogy hosszú időkig ez volt az egyetlen és kétségtelenül a legteljesebb helytörténeti munka a nyolcszáz éves városról. A könyvecske rendeltetéséről írja Küronya Jenő az Előszóban: „Nem drága szobadísz, hanem a legkoldusabb magyar családnak is drága kincse, tanítója akar lenni a könyvecske.” Néhány sorral lejjebb pedig a magyarság ősi átka, a széjjelhúzás ellen ekképpen kel ki: „Tanulja meg ebből a kis könyvecskéből minden magyar, hogy össze kell fognunk, hogy csak magunkban bízhatunk... Értse meg úr és koldus, szegény és gazdag, hogy a magyar történelem szent tanítása az, hogy minden bajunkon csak magunk tudunk segíteni!” A puritán külsejű könyv méltó tartalommal és buzgalommal igyekszik eleget tenni 87
