Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Táj és hagyomány
Ha figyelembe vesszük, hogy a gyors sajtó első igazi, mai értelemben vett tömeglapja, a Kis Újság csak egy évvel korábban jelent meg, akkor felesleges késésről beszélni. Ebből az apró tényezőből is kitűnik, hogy a század végén Lendvának és vidékének gyors fejlődése tapasztalható, amely a kiegyezéstől vette kezdetét. Ennek a gyors fejlődésnek vált fontos tényezőjévé a sajtó, amely később a politikai manipuláció jelentős eszköze lett. Melléklete az Irodalmi Szemle 1. száma is. Ennek a fejlődésnek a legfőbb állomásait egy-egy fontos intézmény megalapításával lehet szemléltetni. A nagy kiterjedésű járás központjává vált Alsólendva 1872-ben már járási bírósági székhelyet kap. Még ugyanebben az évben megkezdi működését a polgári iskola, majd egy évvel később az Alsólendvai Takarékpénztár és az önkéntes tűzoltó egyesület. A járási körjegyzőség 1876-ban kezdi meg működését, a csendőrség pedig 1884-ben. Ezek a tényezők egyfajta polgári életmód kialakítását eredményezték, a polgárság számára pedig a társasági-egyesületi élet nélkülözhetetlen kellékévé kezdett válni a gyors sajtó. A már említett Alsólendvai Híradó első szerkesztője Pataky Kálmán volt, később azonban ezt a tisztséget Vachott Károly vette át. A hetilap tartalmi tekintetben igazolta a fejlécen feltüntetett vegyes tartalmú meghatározást. Hogy a hetilap két évfolyam után megszűnt, abban bizonyára nagy szerepet játszott a nyomdatulajdonosok gyors cserélődése is. Kardos Gábort Szabó György követte, őt pedig Farkas János. 1896-ban Bogdán József lett az új tulajdonos, aki 1897-ben Délzala címmel hetilapot indított. A lap funkcióját tekintve többfajta igényt próbált kielégíteni: a társadalmi, közművelődési és gazdasági kérdések mellett a helybeli hatóságok és a közjegyzői egylet, valamint az Alsólendvai Takarékpénztár hivatalos közlönye is volt egyben. 1898-tól Balkányi Ernő tulajdonába került a lendvai nyomda, és csaknem öt évtizedig a Balkányi család tulajdonát képezte, ezalatt nem cserélt gazdát. 1947-ben a lendvai nyomdát leszerelték, államosítás címén Ljubljanába szállították, azóta sincs nyomdája ennek a nagy nyomdászati múlttal rendelkező városnak. A Délzala is tiszavirág-életű sajtóterméknek bizonyult, ugyanis két év után ismeretlen okok miatt megszűnt, helyébe újra az Alsó-Lendvai Híradó lépett, amely immár megszakítás nélkül, több mint két évtizedig jelent meg - 1919. július 20-ig. A lap felelős szerkesztője Andor Pál volt, a szerkesztők névsorában pedig ott találjuk a nyomdatulajdonost, Balkányi Ernőt, aki mecénásként a lap egyik legfőbb támogatója volt. A lapkiadáson kívül a lendvai nyomda viszonylag széles körű nyomdászati 80
