Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)

A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság gazdasági és jogi helyzete Trianon után

érdekeket képviselő mozgalom illetve párt nem is alakult a 20-as években, a 30-as években pedig a diktatórikus intézkedések miatt nem is alakul­hatott. Rövid időre a Független Muravidéki Párt és a Muravidéki Kisgazda Párt vállalta, nem kis gazdasági érdekeltségtől is vezérelve, a kisebbségi magyarság problémáinak felszínre hozását, hangoztatását, ezt is csak a választások alkalmával. A dolgok legmélyét természetesen az itteni ér­telmiségben, jobban mondva annak hiányában kell látnunk. Göncz Lász­lónak a két világháború közötti kisebbségi viszonyokat vizsgáló - élő szemtanúk véleménynyilvánításán alapuló dolgozatában is erre a hiányos­ságra hivatkoztak legtöbben. A muravidéki magyarságnak nem volt olyan szellemi vezére, akire felnézhetett volna. „Állításuk szerint, a magyarság (értsd: muravidéki - B. L.) akkor még bízott abban, hogy az igazságtalan diktátumot majd egy igazságos békeszerződés vagy egyezmény követi, ami lehetővé teszi ismét a Magyarországhoz való tartozást.” Ebből kifolyólag nem alakult ki olyan védelmi mechanizmus, amelyet kisebb­ségpolitikának szoktunk nevezni, bár nagy szükség lett volna rá. Annál is inkább, mert az új állam politikájában már érvényesült az a nem titkolt szándék, mely szerint a kisebbségi kérdés megoldásának legrövidebb útja az asszimiláció. Ez a vidék még a meglévő kis számú értelmiségijét is elveszítette a 30-as években: a tisztségviselők, a tanítók és az egyéb szellemi foglalkoztatottak a fokozódó nyomás következtében máról hol­napra munkahely nélkül maradtak, helyüket idegenek foglalták el, leg­többször betelepedők illetve betelepítettek. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert az új tanítói munkaerő nagy része nem önként jött, hanem nemegyszer kényszerből, Szlovénia belső területeiről, központi elhatározásból, e vidék ugyanis nem állott a fejlődés olyan fokán, hogy túlságosan vonzó lett volna az értelmiség számára. Voltak, akik bünte­tésüket töltötték itt. A fenti helyzet illusztrálására álljon itt egy rövid idézet a Szabadságból: „50 tanító hiányzik a prekmurjei iskolában! A mi vérünkbeli tanítókat, kik itt születtek, itt nevelkedtek, kik megértik a mi szívünk minden dobbanását - ezeket elűzték, elvették tőlük a kenyeret, és új tanítókat küldtek ide, kik nem is nagyon szívesen jönnek... mert mindig bizony­talanságban élnek.” A húszas évek közepétől az asszimilációs politika az iskolaügyre is kiterjesztette hatását. Előbb a magyar tannyelvű iskolák helyzetét nehe­zítették meg - természetesen gazdasági okokra hivatkozva - a kötelezően betöltendő 30-as osztálylétszámmal, elérve ezzel, hogy a magyar iskolák 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom