Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Valóságirodalom, tudományos irodalom
minőségű illusztrációk, dokumentumok és fotók teszik még vonzóbbá. A három helység helytörténeti feldolgozása a másik két szerző esetében a már megszokott módszerük szerint történik. Pivar a történeti fejtegetést a tanulmány második felében a művelődéstörténet felé tágítja ki: itt olvashatunk első ízben két hodosi (Őrihodos) evangélikus lelkész, Czipot György és Hodosi Kardos János irodalmi, fordítói és nevelő-felvilágosító munkásságáról. Ezt követően hosszabb ideig nem jelent meg egyetlen helytörténeti kiadvány sem, az efféle kutatások mintha rövid időre szüneteltek volna, hisz sem a Naptárban, sem a Lendvai Füzetekben nem jelentkeztek az említett szerzők még résztanulmánnyal sem. Csak az évtized vége felé, 1988-ban jelent meg Varga Sándor tollából Csente történeti krónikája, amelyet - a szerző vallomása szerint - az említett falu vezetőinek és polgárainak unszolására készített el. Az említett szerzőkhöz 1990-ben csatlakozik Kercsmár Rózsa újságíró, Domonkosfa krónikájával. A pedagógusból lett újságíró rendkívüli gonddal és szeretettel vezeti el olvasóját arra a helyre, amely később fogadott szülőföldjévé vált. (Ő maga pedig méltán érezheti magát „tiszteletbeli domonkosfainak”.) Varga Zoltán, a kötet méltatója mutat rá, hogy a kötet sikeréhez - a levéltári kutatásokon túl - a személyes tapasztalat is nagyban hozzásegített: a csaknem két évtizedes tanítói szolgálattevés a faluban. „Az iskolából - mint mindenütt a világban - jól látszanak a helyi társadalom sajátosságai, s a tanító ember, ha gondot fordít rá, egy-egy ilyenfajta összegzéssel igen hasznos szolgálatot tehet az utókornak... A hazai falvak (ti. a magyarországiak - B. L.) megújuló életében is nagy szükség volna mostanság ilyenfajta vállalkozásra. „Önismeret nélkül ugyanis minden döntés nagyobb kockázattal jár ” - írja a zalaegerszegi pedagógus. A külalakra is vonzó és szépen illusztrált könyv az általános földrajzi-éghajlati rész után a falu történetének rövid leírásával indul, majd a gazdasági élettel foglalkozó részt követően a falu vallási életének vizsgálata következik. Ebben a fejezetben található a legtöbb művészet- és művelődéstörténeti érdekesség, mely Domonkosfa „ótemplomához” kapcsolódóan hangzik el. A kutatásokból kiderül, hogy a jelenlegi kápolna elődje valószínűleg 1300 táján épülhetett, s az úgynevezett későromán korból való építészeti emlékek ritkaságai közé tartozik. Szlovénia román kori emlékei között is kiemelkedő hely illeti meg a domonkosfai román kori kápolnát, annál is inkább, mert az említett korszakból csak Szlovénia északkeleti csücskében, a Murántúlon találhatók ilyen jellegű emlékek, az egykori középkori magyar államhoz tartozó 123
