Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyarság rövid története (1919-1989) - A szlovéniai magyarság gazdasági és jogi helyzete Trianon után
a Legfelsőbb Tanács, nem kis francia segítséggel, ezt a vidéket is Jugoszláviának ítélte. 1919. augusztus 12-én a jugoszláv csapatok talán utolsó akciójukként elfoglalják a Muravidéket. A második, immár végleges bevonulásukat úgy időzítve, hogy akkor kerüljön erre sor, amikor a proletárdiktatúra csekély számú őrségeit már felszámolták, az új hatalom fegyveres alakulatai pedig még nem érkeztek meg, tehát amikor a terület teljes mértékben fegyver nélkül volt. „Minden községben nagyobb számú katonai erők teljes hadi készültségben foglaltak állást - áll a korabeli krónikában -, a stratégiailag fontos helyeken lövészárkok és ágyúállások épültek, telefon- és távirdavonalat húzattak, mindenfelé katonai őrjáratok cirkáltak. Minden úgy történt, mint a harctereken, mintha a nagy és hatalmas Jugoszlávia harcban állana a maroknyi nép ellen.” •A katonai megszállást természetesen olyan intézkedések követték, amelyek az új hatalom megszilárdítását szolgálták. A történelmi források említést tesznek azokról az atrocitásokról, amelyekkel a jugoszláv hatóságok az itteni szlovén és magyar lakosságot lojalitásra szerették volna bírni. Egy ilyen tömeges bebörtönzésekkel végződő incidensre akkor került sor, amikor 1921. szeptember 19-én és 20-án a Határmegállapító Bizottság látogatást tett Muravidéken. A hatóságok előzetes fenyegetése ellenére (helyszíni kivégzés, életfogytiglani illetve legjobb esetben 20 évi börtön azoknak, akik nyilatkozni mernek Magyarország mellett) a nép több helységben is kivonult a bizottságot hozó kocsisor elé, és éltette Magyarországot. Valóságos rémuralomról számol be a korabeli sajtó 1921. szeptember utolsó hetének eseményei kapcsán, amikor az emberek tömegesen hagyták el Muravidéket, Magyarországon találva menedéket. A magasfoki (Trdkovo) tiltakozó összejövetelről egyik önkéntes (prostovoljac) ekképpen számol be: „Amikor a bizottság már elmenőben volt, az összegyűltek elkezdték a magyar himnusz éneklését. Ezt már tovább nem szenvedhettük, hogy a szlovén földön nyilvánosan is elhangozhassák a magyar himnusz. Az első versszak után közéjük vágtunk és addig vertük őket, míg a többezer fős tömeget széjjel nem kergettük, elszedvén tőlük a magyar zászlóikat...” Hogy a hasonló jellegű megmozdulások ezzel még korántsem fejeződtek be, arról egy 1922-es esemény tanúskodik. Ekkor ugyanis a Vendvidék újoncai (közöttük természetesen magyarok is) nem a jugoszláv hadseregbe vonultak be, hanem átlopván magukat a határon, magyar csapattesteknél jelentkeztek. A szlovén lapok kb. 600 „katonai szökevényről” számolnak be, ami az itteni sorköteleseknek a nagy többségét tette ki ekkor. 11
