Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
bár nem dícsér mert nem egészen úgy történt minden... (József Attila) Vagy a Rebellió I. címűben: ... látod, uram már régen nem hiszek benned de eddig hittem a rendben és a költő' is úgy tanított dolgozni csak pontosan, szépen a csillagért tanultam, uram... Néhol az elődökre való utalást csak a tragikus helyszínek hordozzák: Zagubica és Balatonszárszó között kihányom ezt a fegyelemtől elárult förtelmes valóságot... (József Attila) „Válságköltészet az, amit ír, s egy krízisérzés szólal meg verseiben, ebből veszi vizsgálat alá nem csupán a szerelemérzést, hanem az egész történelmi múltat (is)...” - úja Bori Imre. A vershez II. című versében írja: ... persze, ha most boldog volnék nem írtam volna a verset ha boldog volnék... Majd önirónikusan jegyzi meg: micsoda kintornás feladat micsoda kintornás kényszer. A másikban is megmarad a szabadversnél, bár itt jóval szubjektivebb hangot üt meg, mint az előzőben. Varga Zoltán jegyzi meg ezekről a versekről, hogy bár hangúkban és témaválasztásukban mások, mint az Útravaló meghatározó jellegű versei, mégsem szabad „az asszonyélet melléktermékeiként” felfognunk őket. Mert: „Egyéniek és meghatározottak a szuverén alkotói világ adta keretek között... (bár) szerzőjük gyengéd asszonyvoltát lépten-nyomon elárulják meghitt, lírai zugok, rejtekhelyek. 104
